//Rings from the vending machine//Kenma Kozume x Reader//

11.

Sziasztook!Igen, tudom, hogy vagy 2 hónapja nem volt semmi, de most van és ez a lényeg :3Tehát az előző chapter befejezésével kezdeném, így senki ne nagyon lepődjön meg.
(Én is alig emlékeztem, hogy mi volt, szóval szerintem nektek is kell)
-Nem tudom, igazából szerintem megvárom Kenmát.-így vakartam le magamról a döntés kérdését.Bár amint kimondtam a nevét megjelent előttem a fürdőből kicsoszogva.
-Mi van velem?-kérdezte az arcomat fürkészve.
-Hát-tudod-vacsora.-ennyit tudtam csak kinyögni a megjelenő alakja meglepetésének hatására.
-Ja, már vacsoráztunk-nézett rám egy kaján vigyorral, mivel jól tudta az arckifejezésemből, hogy én sem szeretnék még enni.
-Ooh akkor csak én nem vettem észre.-mondta az anyukája a konyhába távozva.
Miután lerendeztük ezt a kört is visszamentünk Kenma szobájába.

Belépve az ajtón, ennek becsapásával szakítottuk meg a folyamatot.
-Szeretnék valamit mutatni.-mondta az arcomat fürkészve a válaszért.
-Oké.-válaszoltam egy mosollyal igazolva a kíváncsiságomat.

Ő előrébb lépett a terasz ajtóhoz megnyitva azt, míg én álltam és néztem amit művel.
-Gyere.-mutogatott a kezével kifele.Gyors léptekkel megközelítettem a teraszt és kiléptem.
-Erre-szólalt meg újra engem navigálva.Mivel egy részen a tetőjük lapos volt könnyen megközelíthető volt, az a rész számunkra.Ő odatolt egy széket és a falra lépett, arről pedig a tetőre, én megismételtem a lépéseit viszont kicsit óvatosabban.

Amint mindketten felértünk a tetőre, ő kicsit arrébb lépett és leült.Erre a reakcióra nem számítottam, így csak egy fél perc után esett le, hogy le kéne mellé ülni, így le is huppantam mellé.

-Ma különösen szép a naplemente.-mondta mosolyogva.
-Nekem nincs viszonyítási alapom, de annak tűnik.-válaszoltam.Nem volt nagy hőség, de ennek ellenére a tavaszi szellő mégis jól esett.Ami pont belekap a hajadba, újrarendezve a szálakat egy kicsit.Viszont jelen esetben semelyikünk sem bánta ezt.

Az eddig összekulcsolt kezeimet letettem a földre egy kisebb távolságra az övétől, ezzel kitámasztva magam.Egy kis idő után a kezét ráhelyezte az enyémre aminek hatására összerezzentem.

-Ez még nekem is új.-szólalt meg.
Nem tudtam hogyan kéne válaszolnom erre, sosem voltam még hasonló helyzetben sem.
Kibontottam a hajam ami így az arcomba borult.Így valahogy mindig jobban szerettem, igaz kevesebbet láttam, de nekem így volt megnyugtató.Rá is valami hasonló lehetett jellemző.Amiután mindezt megtettem, egyszerűen közelebb húzódtam hozzá, a fejemet a vállára hajtva.

-Nehéz a fejed.-mondta nevetve.

-Kösz.-válaszoltam neki nevetve.
Én egy kis idő múlva meguntam az ülést így felálltam, a lábaimat kinyújtani, de ennek következményeként majdnem legurultam a tetőről.
-Én visszamegyek.-mondtam neki lelépve a tetőről visszalépve a teraszra.Jelenesetben mindenhez sokkal több kedvem volt, mint csak ülni.Egy kis idő múlva ő is megtette ugyanezt, engem követve.

-Akkor most mit csináljunk?-tette fel a nagy kérdést egy pár perces csend után.-Várj, megvan.-jelentette ki alig pár másodperccel az előző megszólalása után.

-Naaaa.-mondtam neki elgondolkozva.Elindult kifele a szobájából a pince fele megnyitva annak az ajtaját belépve rajta.Az első pár lépcsőfokon leugrálva már be lehetett látni az egész helységet, ami egy pincéhez képest elég rendezett volt.Leérve a rövid lépcsősor aljához megpillantottunk hosszúkás dobozt.
-Ha jól emlékszem itt vannak.-mondta az arkifejezésemet nézve.
-Miről van szó?-kérdeztem vissza, de mire ez már megvolt jóval felfedte a toboz tartalmát.
-Wow.-ugrottam fel.
-Melyik kell mostanra?-kérdezte a tobozban heverő kettő gördeszkára nézve.
-Azt hiszem a színesebb.-mondtan még mindig boldogan a tudattól, hogy ma akkor mégis deszkázhatok.
Így a dobozból kiemelte a választottamat és felém nyújtotta.A másikat amiket matricák borítottak ő kapta meg.
Amint ez megvolt gyorsan felszaladtunk magunk mögött már majdnem becsapva az ajtót.-De már késő van.-próbáltam lebeszélni sikertelenül.Erre természetesen csak megrázta a fejét és elindult kifele.Én persze követtem nagyjából a kapuig, ahol megállt a kulcsáért matatva a zsebében.Amint megtalálta rázárta a kapura és indulhattunk is az utunkra.
-Nem tudtam, hogy tudsz gördeszkázni.-mondtam a kapujuk közelében a füvön ülve miközben a Kenma által kapott térdvédőimet húztam fel.
-Egy ideje nem voltam, társaság hiányában.-mondta a majdnem teljesen besötétedett eget nézve.
-Most majd hetente mehetsz.-ültem fel leporolva a nadrágomat.Amikor ötletként megjelent, hogy menjünk el gördeszázni akkor sosem gondoltam volna, hogy ő is tud.-Remélem.-mondta végre megfordulva felém, szemügyre véve a készenléti helyzem.
Mivel látta hogy készen vagyok le is tette a deszkáját és nem is annyira nagy sebességgel, de elindult.Én követve az ő lépteit, lelépve a fűről ledobtam a deszkát és ráléptem, majd el kezdtem hajtani.Egy kis időre rá be is értem őt és nagyjából egy sebességgel mentünk.Mivel közben besötétedett, egyre kevesebb autó volt az utcákon ezzel megkönnyítve a közlekedésünket.
Én azt se tudtam merre tartunk csak követtem a valamennyivel előttem haladó Kenmát.
-Nem muszáj ilyen gyorsan mennünk.-mondta a fejét kicsit oldalra fordítva, tekintetét rám összpontosítva.-Nem zavar, mehetnénk még gyorsabban is.-jelentettem ki, miközben már levegőhöz is alig jutottam.-Ha így gondolod, akkor versenyezzünk az utca végéig.-mondta egy mosollyal az arcán.-Benne vagyok.-válaszoltam hamar a javaslatára.
-Akkor számoljunk együtt vissza az indulásig.-mondta.Válaszként csak egyet bólintottam jelezve az egyetértésem.-3-2-1.-mondtuk egyszerre és indultunk is el.

Minden tehetségemet és eddigi tudásomat használtam, hogy minnél gyorsabban mehessek de ő így is előttem volt.Ezután félúton megszületett az az ötlet, hogy amikor hajtom a deszkát húzzak nagyobbat a lábammal ami végülis sikerült, és meg is előztem, viszont cserébe amint elértem az utca végét sikerült elveszteni az egyensúlyom és leesni a deszkáról.

-t/n, ez hogy sikerült?-kérdezte ő még mindig a deszkán állva.-De nyertem.-mondtam neki büszkén.Amint sikerült feltápászkodnom folytathattuk a gördeszkázást a számomra továbbra is ismeretlen úticél felé.Bár a combom fájt, de akkor is nyertem.

Eehló újra mindenkinek, és igen végre kb 2 hónap után frissítés, próbálok visszatérni minnél hamarabb heti 1/2 résszel, majd meglátjuk úgyis.Remélem mindenkinek jól telik a nyári szünet :3
További szép hetet mindenkinek<3