//Rings from the vending machine//Kenma Kozume x Reader//

7.

Csak álltam a cipőmet bámulva, és néztem a földet. A hajam az arcomba omlott ezzel takarva az arcom nagy részét.Éreztem ahogyan a szemeim megtelnek könnyekkel.
Nem tudtam, hogy miért hagyott ott, vagy ezzel neki mi nem volt rendben de az a dolog hogy ott hagyott elég rosszul esett. Visszakullogtam a manga sarokba elővéve egy teljesen random ismeretlen mangát és olvasni kezdtem.A könnyek percekig szüntelenül folytak le az egész arcomról, aztán egy idő után elálltak.Amikor már meguntam a mangát felálltam és visszaraktam a helyére. Elindultam megkeresni Kaorit és Kuroot, hogy jobb kedvre derítsenek.Kiléptem a könyvtárból és körülnéztem, sehol sem volt senki.Körbenéztem és megláttam ahogyan a lányok egy nagyobb csoportban tobzódnak fel és valamiről beszélgetnek. A beszélgetésből annyit hallottam csak ki, hogy Kuroo és Kaori. Tovább sétáltam, de amit ezután láttam, nehezen hittem el.
Kuroo és Kaori csókolóztak.Én meg csak álltam a terem ajtajában és néztem befele.Az igazat megvallva szerintem ők azt hitték, hogy ledöbbentem pedig örültem nekik. Regóta ismerték egymást hiszen, egy alsó középbe jártunk Kurooval, Kaorival és Kenmával is.
-Na végree!-szólaltam meg
-Te?
-Igen,de tudjátok én shippeltelek is titeket-*hairflip*
-Többször is lehetnél ilyen közvetlen.-vágtak egymás szavába.
-Mindig ilyen vagyok nem?
-Most belegondolva lehet.Vagy 10 percig ezen gondolkodtak viszont feljött témának Kenma meg, hogy ő miért nincs itt velem.
Amit persze elintéztem egy "nem akart jönni"-vel, hogy ne kérdezgessék mélyebben.

Ez volt az ebéd szünet, szerencsére így nekem is volt időm összeszedni magam.
-Ahh töri jön-szólalt meg Kaori amint a lépcsőn siettünk fel.
-Sajnos-válaszoltam neki majd az egyik hátsó padnál foglaltunk helyet.
Az órát végigszenvedtük valahogyan majd rohantunk is ki a teremből amint vége lett.

-Na és mennyi ideje vagytok együtt Kurooval?-kérdeztem
-Lassan 3 hete.
-Eléggé el lehettem varázsolva ha nem vettem észre-gondolkodtam el
-Hát látom volt is kin. -válaszolt mosolyogva
-Mármint?
-Kenma-san.-mondta ki elég érdekes hanglejtéssel.
-De nem.
-De látom.-erősködött
-De hidd el, hogy nem.-mondtam már egy kicsit mérgesen.
-De látoom.-mondta újra.
-Oh akkor azt is, amikor egyértelműen elutasított?-és ez volt az a pont amikor rájöttem, hogy elszóltam magam.
-Mi?Várj!Ő? Téged? -kérdezte eléggé hitetlenkedve.
-Igen, megöleltem tegnap és eléggé tolakodó lehettem felé, mert ma elfutott előlem.
-De Kuroo nem ezt mo-
-Kuroo?Mi?
-Ja, semmi!
-Mondott volna valamit Kuroonak?
-Igen, de nem szeretném elmondani.-mondta, majd mivel itt volt az a terem amiben az ő nyelvi csoportja lesz berohant, ott hagyva engem.
Ezután nyilván én is megkerestem a saját termemet, ahol helyet foglaltam egyedül a padban.Viszont ami ezután történt eléggé meglepett.
-Ide ülhetek?-kérdezte a szőkített hajú fiú.
-Felőlem.-mondtam elég flegmán, mivel még mindig nem értettem miért kellett ezt csinálnia.
-Akkor ideülök.
Erre nem válaszoltam, csak a gondolataimba meredtem inkább.
Ennyire nem szeretne? Ennyire idegesítő lennék?Ez egy elutasítás volt? Ezek a gondolatok jártak végig az agyamon, amikor a hangja kizökkentett a gondolkodásból.
-Bocs, hogy ideültem, csak nem volt már másik hely.
Ekkor körbenéztem és láttam, hogy hazudott.A szemébe néztem kérdő tekintettel és elfordultam.
-Eljönnél velem a parkba?-kérdezte vöröslő arccal.10 másodperc telhetett el nagyjából amíg a válaszon gondolkodtam.Mérlegeltem az összes lehetséges választásomat.Végül magy nehezen kinyögtem egy
-Oké-t
Ekkor rám mosolygott és én vissza rá, viszont ez tőlem már magától jött, szinte ösztönösen.

A némettanár belépett a terembe és az elég zaklatott tekintetét rám vetette.Gondolom azt hihette, hogy együtt vagyunk és le akart ordítani, hogy ez nem az iskolába való, de megmentett minket az egyik gyerek, aki nem értette az anyagot, és megkérte a tanárt, hogy magyarázza el neki a szünet maradék idejében.Ennek láttán sokkal jobban éreztem is magam.Rá erre az esetre 4 perccel becsengettek és kezdetét vette az óra.A tanár be jelentette a dolgozatot, ami következő órán lesz várható, de értekezlet lett így elmaradt az óra.Az éppen ránk "figyelő" többi dolgozó, döntése alapján ki kellett menni az udvarra.A teremből amiben éppen voltunk, le lehetett látni az udvarra és láttuk ahogyan még senki sincs kint.
-Induljatok kifele!-szólalt meg unottan az éppen a mi társaságunk figyelésére beosztott takarító.Kinyitotta a terem ajtót és az emberek elkezdtek kifelé haladni.Én személy szerint megvártam, amikor az emberek nagy része már kiözönlött és akkor léptem ki a teremből. A folyosó már tele volt emberekkel, ezért kifele siettem a tömegből.Az udvarra kiérve megpillantottuk a szokásos tornatermet, a helyenként hiányos füvet és új padokat is.
Kaori odarohant hozzám, az egyik padra mutatva, hogy foglaljuk el.
Elkezdtünk a pad felé futni és sikeresen el is foglaltuk.

~time skip~

Az óra eltelt gyorsabban mint, ha lett volna tanítás(ahogy mindig lenni szokott, ha ilyen helyzetben vagyunk🙃)

Ezután már csak egy órám volt, mégpedig rajz.Szerencsére ez Kaorival volt, így ő rögtön mellém is ült. Ismét csengettek és ez már a becsengetés volt.
A tanár kiosztotta a feladatot, és neki is kezdtünk a rajzolásnak.Meglepő módon mindenki a rajzolásra öszpontosított, így csönd volt.Az óra végén, pedig bemutattuk a munkánkat és megkaptuk az ötösünket is.
-Sziaa-köszöntem el Kaoritól, mivel elvileg valami programja lesz Kurooval, ami miatt at órák után haza is kell mennie.
-Szia, vigyázz magadra! Holnap látjuk egymást.-Ugrott immár egy ölelésbe elköszönésképp,  majd intett és elindult.
Jómagam tovább indultam a tornaterem felé, elrendezni az edzés előtti dolgokat. Köszöntem Yakunak és Inoukának akik már a klubbszobában voltak, és elindultunk megkeresni Lev-et, mint minden egyes nap.
Végignéztük az iskolát, a tornatermet és a klubbhelységeket is, de egyszerűen nem leltük Lev-et.
-Várjunk, mi van akkor ha elindult Kuroo-val?-kérdeztem Yaku-tól, mert az eddigi elmondottak alapján ez nem egyszer történhetett eddig meg.
-Lehet- mondta elgondolkodva Yaku és előkapta a telefonját.
-Felhívom-mondta.Amire én egy bólintással  válaszoltam.
-Lev, te mégis hol vagy?
*nevetés*-Kuroo-san-al!-mondta és a hangján hallatszott, hogy eléggé nem értette a helyzetet.
-Várj, t/n elmagyarázza neked, én ezt nem bírom-erre a kezembe nyomta a telefonját és arréb lépett.
-Tehát, gyere vissza az iskolába, mert még edzés lesz-magyaráztam neki.
-De Kuroo-san azt mon-
-Nem érdekel mit mondott gyere vissza. -vettem kicsit komolyabbra a hangnemet hogy értsen belőle.
-Rendben-mondta-majd le is tette.
-Ezer hála t/n-chan-mondta Yaku
-Hívj inkább t/n-nek mondtam neki.

Remélem tetszett, mert ebben a részben nem egynapi munkám volt.További szép napot mindenkinek így 24:30 fele, de sebaj. Legközelebb hétvége fele leszek várható, de lehet előbb vagy később is majd meglátom.
Na akkor sziasztook, találkozunk a következő részben <333