//Rings from the vending machine//Kenma Kozume x Reader//

12.

Azt hiszem erre senki nem számított, hogy valaha még új rész lesz, de lett ^^
(Megjött a motivációm újra írni)

Az útunk hátrelevő részében úgy döntöttünk, hogy lassabban megyünk, mind ketten kellőképpen el voltunk már fáradva a nap miatt.Az eleinte egyenletes és hosszabb húzások a gördeszkán egyre egyenletlenebbé és rövidebbékké váltak.
-Mindjárt ott vagyunk.-szólalt meg a város szélén.
-Jó lenne.-mondtam egy gúnyos mosolyyal.
[hshshsb ez az egész olyan öreg nénisen hangzott már]

A város moraja mostanra halkulni látszott amit felváltott az este monoton csendje.

-Megérkeztünk.-jelentette ki Kenma, amint erősödő mosolyát rejteni próbálta.
Az úticélunk egy éjjel nappali benzinkút volt.Már már vakító kivilágítása a helynek rovarok tömegét csalta magához ilyenkor.

Így bevallva, kicsit meglepődtem hogy idejöttünk, de egyáltalán nem zavart.

Leléptem a gördeszkáról, felkapva azt, majd Kenmára néztem aki ugyanezt már percekkel előbb megtette, csak rám várt a nézelődésem közben.

-Kérsz valamit?-kérdezte a fotocellás ajtó előtt belépni készülve. -Nem hiszem.-válaszoltam röviden.

Mindketten bementünk a boltba, bár semelyikünk sem céltudatosan keresett valamit inkább csak körülnéztünk.A hely bolt része meglehetősen nagy volt, sok polccal ellátva.Viszont semelyikünk tekintetét sem a polcok sokasága ragadta meg, hanem a bolt sarkában lévő több automata. Közelítve hozzájuk viszont az összes üresnek tűnt, egy kivételével.Amint azt az egyet megláttuk mindketten odasiettünk, közelebb érve, pedig láthattuk is kevés alig megmaradt tartalmát.Az automata külünböző kristályokat taralmazó gyűrűket árusított, meglehetősen alacsony áron.

-Az az automata mostanában senkinek sem akart működni mintha beragadt volna.-szólt nekünk az eladó egy fáradt pillantással. -Mi azért megpróbáljuk.-mondtuk egyszerre izgatottsággal eltelve.

Kenma kettő érmét elővéve egyet nekem nyújtott és bólintott ezzel jelezve, hogy én próbaljam ki először.Másoknak ilyen kicsi gesztusok lehet nem jelentenek semmit, de nekünk sok minden egyszerűsítését ezek határozzák meg.

Az érmét felhelyezve az automatába elfordítottam a kart, és kettő golyó is jött belőle amiket aztán tovább kell bontani.

Ennek a véletlen szerencsének persze örültünk, így meglátva ezt, fel is kaptuk azt a kettőt és elköszönve távoztunk, amit az eladó egy fáradt pillantással nyugtázott.

A benzinkúthoz elég közel volt egy domb amiről lenézve az egész várost lehetett látni.Így úticélunk oda változott meg immáron.

Mindketten amilyen gyorsan csak tudtunk odaloholtunk teljes erővel.Persze a harmatos fűben gyalogolni nem volt olyan kellemes, de ez minket kicsit sem érdekelt.
A domb tetejére érve megpillantottuk a már megszokott Tokyo-t, egy teljesen másik nézőpontból.

Ezután a gördeszkáinkat a földre tettük, hogy azokra leülhessünk.

Az eddig markomban tartott golyókat a földre helyeztem, viszont ekkor valami az eszembe jutott.

-Várj, a gyűrűknél nincs standard méret igaz?-kérdeztem, egy kicsit csalódottan a belémnyilaló kérdést

-Nem tudom.-mondta egy kicsit elgondolkozva.

-Mindegy, bontsuk ki őket, mit veszthetünk.-mondtam egy kicsit vidámabban.

Az első golyót kettészedve megpillantottunk egy gyűrűt benne. A lámpák fényében megcsillant a benne lévő kétséges rózsakvarcnak mondott ásványdarab, a mellette lévő leírás szerint.

Ezután a másikért nyúltam amit Kenmának nyújtottam.Elvette a kezemből, majd el kezdte kibontani.
Ebből a golyóból egy teljesen másféle gyűrűt csomagoltunk ki, ami vastagabb volt egy nagyobb fém résszel rajta és egy sáv tigris szemmel borítva.Persze a gyűrűkben lévő érceknek a kiléte és valódisága kétes volt, de azért úgyanúgy örültünk nekik.

-Azt hiszem akkor ez lesz az enyém a másik, pedig a tiéd.-jelentette ki a szemembe nézve.
-Én is így gondoltam.-feleltem egy mosollyal.
-Már sok ideje gondolkoztam azon hogy ezt végre kimondjam, de szeretnélek magam mellet tudni.-az arcát ez a mondat vörösbe borította, pont úgy, mint ahogy az enyémet is.

Ezután sokáig mindketten hallgattunk én azért, mert nem tudtam hogy mit válaszoljak, ő pedig azért mert az én válaszomra várt.

-Én is így érzek. -Törtem meg a csöndet egy idő után.
-Az jó.-nevetett fel, miután már azt hihetette, hogy viszonzatlanul.