Csak barátnők...? - Ronance (Robin Buckley x Nancy Wheeler) FanFiction

Támadás - 10. rész

Nancy szemszöge;

- Valahogyan még mindig itt van a Demogorgon, - magyarázta Steve. - és magával vitte Jonathan-t a Hellyel Lefelébe.
Lesokkoltam. Azt hittem azt az izét kinyírtuk. Erre most még mindig itt van, és elvitte Jonathan-t.
- El kell mennünk érte. - mondta Robin.
- De hogyan? - kérdezte Steve.
- Pont mint pár éve! - kiáltottam.
- Halkabban! - mondta Robin.
- Legfejebb azt hiszik a Dungeons and Dragons-ről beszélünk! - mondta Steve. - Ugyan az a neve nem?
- A Demogorgon tud átjárókat nyitni. - magyaráztam. - Elő kell csalnunk, majd átmenni az átjáróján!
- Hogyan csaljuk elő? - kérdezte Robin.
- Vér! - mondtuk egyszerre Steve-vel.
- Érzi a vér szagát! - esett le Robin-nak. - De honnan szerzünk vért?
- Három éve Jonathan-nal elvágtuk a tenyerünket! - mondtam. - A Demogorgon megérezte a vérünk szagát! Mint egy cápa!
- Akkor csak egy biztonságos hely, fegyverek, és egy kés kell! - mondta Robin.
- Pontosan! - mondtam.
- A roncstelep! - mondta Steve. - Az tökéletes lesz! Ott harcoltunk a Demokutyákkal is!
- Szerzek puskát! - mondtam.
- Én előkerítem az ütőm! - mondta Steve.
A jó régi szögesútő! Steve azóta megtartotta, hátha kell még... reméltem nem lesz rá többé szüksége, de most sajnos van!
- Szerintem apának van pisztolya, mert vadászni szokott járni, én majd hozom azt! - mondta Robin.

Hazamentünk a fegyverekért, és én még két kést is vittem. A fészerben megtaláltam a puskám. A takaró alatt volt egy doboz mélyén, a szüleim még mindig nem tudnak róla. Hagytam egy cetlit, hogy Robin-nál alszok, majd elindultam vissza a parkba, ahonnan együtt megyünk a roncstelepre.

- Nem lenne szükség a többiekre? - kérdezte Robin.
- Nem. - mondtam. - Az hiányzik hogy ők is bajba keveredjenek. El kell menni az új Byers házhoz, majd a Hellyel Lefelébe! Jelen esetben csak Tizenegy tudna segíteni.
- Most mi lesz? - kérdezte Steve. - Egyszerűen lelépünk?
- Van jobb ötleted? - kérdeztem. - Mert ha nincs, akkor ez lesz! Meg amúgy szerintem jobb lenne elmenni Byers-ékhez, majd ott kaput nyitni, mert a Hellyel Lefelében elég nehéz lenne odatalálni anélkül, hogy felfalnának, vagy eltévenénk.
- Szerintem is! - mondta Robin.

Steve-nek nem volt más ötlete, ezért beszálltunk az autójába, majd elindultunk.

Robin szemszöge;

Már egy ideje úton voltunk, így már be is sötétedett. Én az anyósülésen ültem, Nancy hátul aludt és Steve vezetett.

- Szerinted szereti még? - kérdeztem.
- Ki kit? - kérdezett vissza Steve.
- Nancy Jonathan-t. Félek, hogyha újra találkoznak megint összejönnek és Nance dob. Mondjuk sokkal egyszerűbb lenne neki úgy, mivel Jonathan fiú... - mondtam.
- Robin... - mondta Steve. - Nancy teljes szívéből szeret téged. Nem hagyna ott senkiért.
- De... Nagyon szerette Jonathan-t... - suttogtam.
- Ne is mondd tovább. - mondta Steve. - Nancy soha nem hagyna ott senkiért, téged nem. Látszik rajta, hogy te vagy számára a legfontosabb személy.
- De mi van ha Jonathan megpróbálja visszaszerezni? - kérdeztem. - Miért ne próbálná? Nancy tökéletes.
- Akkor nem hagyod magad. - mondta Steve.

Még egy kicsit beszéltünk, majd engem is elnyomott az álom.

- Lányok! Megjöttünk! Keljetek fel! - rázott fel minket óvatosan Steve.
- Jó reggelt! - ásította Nancy.
- Neked is! - nyújtózkodtam.
- Gyertek már! - mondta Steve.

Az új ház előtt áltunk, Will és Tizi pedig jöttek ki a kapun.
- Sziasztok! - ölelte meg őket Steve.
- Sziasztok! - köszöntünk mi is Nancy-vel.
- Hello! - köszöntek.

Elmagyaráztak mi a helyzet, közben Will egy kávét is feltett nekünk főni.
Joyce úgy tudja Jonathan a legjobb barátjánál, Argyle-nál alszik, így nem aggódja magát halálra. Nem tudom hogy bírta a sok ideget szegény nő amikor Will tűnt el. Nekem el ment volna az eszem.

Nancy, Steve, Tizenegy és én kimentünk a kertbe, és ott előkerültek a fegyverek, kések.
- Majd én csinálom, neked nem kell. - mondtam. Nem akartam hogy Nancy is elvágja a kezét. Még mindig látszik neki a régi is.
- Nem kell ennyire féltened. - mondta. - Ez csak egy vágás, túlélem.
- Biztos? - kérdeztem.
- Igen. - mondta.

Miután megvágtuk a kezünket már csak várni kellett. Will időközben berohant a házba, és kihozott egy égősort.
- Így tudjuk merre megy. - mondta. - Kiterítjük a földön mint egy hálót, majd ha elkezd villogni futunk.

Nem kellett félnünk hogy a szomszédok meglátnak, de a hangok aggasztóbbak voltak.

Nancy és én nem tudtunk segíteni a vágás miatt, de a többiek nagyon hamar befejezték a hálót. Nem olyan sokára elkezdett villogni, és megjelent a Domogorgon.

Mikor már azt hittük menni fog a Demogorgon megfogta Will-t, és készült vissza vinne a Hellyel Lefelébe. Meglőttem a pisztolyommal, de utána rájöttem golyóálló a teste. A Demogorgon felém fordította a fejét, eldobta Will-t, és felém indult.
- Robin! - kiabálta Nancy, majd ő is elkedzte lőni a Demogorgon-t. A szörny most Nancy-t vette célba, aki előhúzott egy gyufásdobozt a zsebéből, meggyujtott egy gyufát. A Demogorgon felé lóbálta, aminek beindult a túlélő ösztöne, és menekülni kezdett. Visszament a Hellyel Lefelébe, amjd bezárta a kaput.

————————————————
Bocsi amiért ennyi ideig nem volt rész, igyekszek belehúzni.