Csak barátnők...? - Ronance (Robin Buckley x Nancy Wheeler) FanFiction

Másnaposan - 4. rész

Nancy szemszöge;

Mikor reggel felébredtem nem tudtam hol vagyok, aztán megpillantottam a mellettem alvó Robin-t. Olyan aranyosan szuszog... Úristen! A tegnap este... tényleg megtörtént? Csókolóztunk? Robin egyszer csak megmozdult, én pedig halálra rémültem mert eddig őt bámultam. Kicsit sem vagyok rémisztő.
- Nancy? - kérdezte hunyorogva.
- Az vagyok. - mondtam. Miért nem mondtam simán hogy; igen.
- Hogy kerültél ide? - kérdezte Robin.
- Én is szeretném tudni. - nevettem.
Robin lassan kimászott az ágyból, és elkezdett keresbi valamit.
- Neked is kell? - nyújtott oda egy fájdalomcsillapítót.
- Igen, köszi. - vettem el a gyógyszert.
Robin hozott vizet is, és leült mellém az ágyra.
- A tegnapiról... - kezdte el mondani.
- Nagyon sajnálom! - szakítottam félbe.
- Mit sajnálsz? - kérdezte. Talán mégsem emlékszik? Nem akarom hogy minden kellemetlen legyen miatta.
- Mennyire emlékszel? - kérdeztem.
- A felelsz vagy mersz játékra, és hogy utána az erkélyen... a többi homály. - dörzsölte meg a homlokát Robin.
- Nekem is ennyi maradt meg, de miért ne kéne bocsánatot kérnem? - kérdeztem. - Megcsókoltalak anélkül, hogy megengedted volna, és ezzel mindent kellemetlenné tettem.
- Nem tettél semmit kellemetlenné. - fogta meg a kezem. - Én kezdtem. Tudtam, hogy nem lesz jó ha elmegyek abba a buliba, bár azt nem gondoltam hogy így ér véget...
- Akkor nem haragszol? - kérdeztem.
- Dehogy! - mondta Robin. - Részeg voltál, nem szánt szándékkal tetted.
- Igen... - tudom hogy részeg voltam, de abban a pillanatban mintha józan lettem volna. Részletesen emlékszem rá, és teljesen tudatosan csináltam.

Robin kölcsön adott egy felsőt és egy nadrágot, majd átmentem a fürdőszobába átöltözni. Mikor visszaértem már Robin is átöltözött, és engem várt.
- Egyébként, nem mintha zavarna, de te hogy is kerültél ide? - kérdezte.
- Nem emlékszem... talán Steve tudja. - mondtam.
- Úgyis találkozunk ma délután a munkában, majd megkérdezem.
- Én is mehetek? - kérdeztem.
- Persze. - mondta Robin.

Hazamentem, ahol a szüleim már nagyon aggódtak értem, majd délután fél kettőkor elindultam a videótékába.
- Sziasztok! - léptem be.
- Szia! - köszönt Robin és Steve.
- Mi újság? - kérdeztem.
- Semmi, veled? - kérdezte Steve.
- Velem sincs semmi különleges, de lenne egy kérdésünk Robinnal. - mondtam.
- Kitalálom! - emelte fel a mutatóujját Steve. - Tegnap hogyan kerültetek Robin-ékhoz?
- Pontosan. - mondtam.
- Egyszerű. - nevetett Steve. - Tina buliján eléggé becsíptetek, ezért inkább elvittelek titeket, bár nem igazán akartatok közreműködni. Te például koboldnak hívtál. - fordult Robin felé.
- Bocsi... - nevetett Robin. - Steve kimennél egy kicsit?
- Oké... - vágott huzogatta a szemőldökét Steve.
- Ne törődj vele! - nevetett Robin. - Azt akartam kérdezni, szerinted látta amikor az erkélyen...?
- Biztos. - mondtam. - De talán annyira nem akar kínos helyzetbe hozni minket, hogy elkezdi emlegetni.
- Ki tudja! - kiabálta be a szobába Steve.
A szemeim elkerekedtek, Robin pedig tégla vörös lett, nagyon cuki volt. Most már biztos vagyok benne. Szerelmes vagyok Robin Buckley-ba.

Robin szemszöge;

- Sajnálom. - nevettem. - Megpróbáljuk elfelejteni az estét?
- Ha akarod! - mondta Nance.
- Ne felejtsétek el és csókolózzatok végre! - kiabálta Steve. - Nem a nagy semmit vártam ilyen kurva sokáig.
Steve-nek sikerült nagyon kínos helyzetet teremtenie, úgyhogy Nancy inkább elment mielőtt még roszabb lesz.
- Gratulálok majomarc! - mondtam Steve-nek. - Kínos helyzet létrehozása, pipa!
- Bocsi! - jött vissza a szobába Steve. - De ne hazudj, tudom, hogy tetszik neked!
- Talán egy ici picit... - suttogta Robin.
Steve kikerekedett szemekkel bámulta, nem tudott megszólalni.
- Baszki! Reméltem elég hallkan mondtam nehogy meghalld! - mondtam.
- Ha valami érdekel azt meghallom! - nevetett Steve.