Csak barátnők...? - Ronance (Robin Buckley x Nancy Wheeler) FanFiction

A vallomás - 5. rész

Steve szemszöge;

Komolyan mondom, egy nap ezek a lányok az őrületbe fognak kergetni! Vallanák végre be az érzéseiket! Látszik rajtuk, hogy szerelmesek egymásba... nagyon látszik. Most már vakok is!

Nancy szemszöge;

Tudom, megígértem Robin-nak hogy elfelejtem a csókot, de nem megy. Szeretem őt, jobban mint egy barátot. Annyira aranyos, okos, vicces és gyönyörű! A szép tengerkék szemeiben pedig elveszek... Ma elmondom neki! Talán sikerülni fog! Csak pozitívan!

Összeraktam az ebédem és elindultam a videótékába.
- Szia! - köszönt Robin. Megelőzött. Mindig én köszönök először.
- Szia! - köszöntem vissza. - Steve-et megint elhagytad valahol?
- Szokás szerint hátul pakol. - nevetett Robin.
- Lehetne egy kérésem? - kérdeztem.
- Attólfügg... - mondta Robin.
Nem megy! Nem megy! Nem megy! El fogom baszni! De most már nem hátrálhatok meg.
- Találkozhatunk ma este? - kérdeztem.
- M'ért ne? - mondta Robin.

Robin szemszöge;

Steve már rávilágított, de most már nekem is tiszta. Tetszik Nancy. Bármit megtennék érte. Fúj, de csöpögős lettem... bár ez attól még igaz! Majd ma elmondom neki! Feltéve, hogy nem szúrom el vele a barátságunkat... az hiányzik!

Már egy ideje beszélgettünk Nancy-vel, mikor megkérdezte találkozhatnánk-e ma este.
- M'ért ne? - mondtam.
Ez az esélyem. Bevallhatom neki.
- A házunk előtt, nyolckor? - kérdezte Nance.
- Szuper! - mondtam.

Hét órakor gyorsan kiválasztottam egy farmert meg egy sötétkék pólót, és megfésülködtem. Elindultam a Wheeler ház felé, ahol Nancy már az ajtó előtt várt.
- Szia! - köszönt. - Mehetünk?
- Szia! - köszöntem vissza. - Hova megyünk? És miért ilyen későn?
- A parkba, és mi a baj a sötéttel? - kérdezte Nancy.
- Semmi. - mondtam.
Elindultunk, és mikor megtaláltuk ahova Nancy menni akart, leültünk egy padra. Nancy szokás szerint gyönyörű volt, de mégis bűntudatot érzek, mert valószínüleg ő nem érez így.
- Mi a baj? - kérdezte Nancy.
- Semmi, - mondtam. - csak gyönyörű a park.
- Nem csak a park... - gondoltam.
Elkezdtem hullócsillagok esni, és Nancy-vel a padról néztük őket. Gyönyörű volt ahogy a csillagok tükröződtek kékeszöld szemében.
- Robin, - fordult lassan felém mikor a csillagok lenyugodtak. - el kell mondanom valamit...
Ajkait puhán az enyémekre illesztette, és utána lassan elhajolt. El sem hiszem, hogy ez megtörtént! Én is oda hajoltam felé, és lassan megcsókoltam.
- Szeretlek. - suttogta az ajkaimra csókunk közben.
- Én jobban. - suttogtam.
Még egy darabig folytattuk a csókunkat, utána pedig hazavittem Nancy-t. Az ajtóban még nyomtam egy puszit az arcára, ő pedig elpirult. Olyan aranyosan pirul el. Imádom őt.

Otthon miután lefeküdtem aludni csak Nancy járt a fejemben. A jelenet ahogy megcsókolt egyre többször játszódott le a szemem előtt.

Nancy szemszöge;

Miután Robin elment én majdnem lesokkoltam. A lány akit szeretek szeret engem!