Csak barátnők...? - Ronance (Robin Buckley x Nancy Wheeler) FanFiction

Hazaút - 12. rész

Nancy szemszöge;

Végül Jonathan elmondta merre találom a mellékhelységet, így nem vesztem el teljesen. Visszaindultam a kertbe, de Robin-t sehol sem találtam.
- Robin? - kerestem.
- Itt vagyok. - hallatszott Robin hangja a szomszéd szobából, Tizi szobájából.
- Szia! - nyitottam be.

Robin szemszöge;

- Szia! - öleltem meg Nance-t.
- Mi a baj? - ült le mellém. Ennyire látható?
- Semmi... - mondtam.
- Robin... - fogta meg a kezem Nancy. - Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?
- Most, hogy ismét itt van Jonathan félek megpróbál visszaszerezni téged. - suttogtam. - Amúgy is jobb lenne neked vele, mert ő...
- Mert ő mi? - nézett a szemembe Nancy.
- Fiú... - mondtam. - Egy fiúval együtt lehetsz anélkül, hogy elítélnének.
- De Robin, - mondta Nancy. - Én téged szeretlek, és soha senkiért nem hagynálak el!
- Jonathan-ért sem?
- Jonathan-ért sem!
Nancy megcsókolt, amit én viszonoztam. Éppen ekkor nyitott be Tizi a szobába.
- Tizi! - rebbentünk szét. - Kérlek erről ne beszélj senkinek!
- Oké, - nézett minket Tizi. - de miért olyan nagy dolog ez?
- Ez alatt mit értesz? - kérdezte Nancy.
- Hogy csókolóztatok. - mondta Tizi.
- Tudod mi az a leszbikus? - kérdeztem. Már úgyis látott minket, semmit sem veszíthetünk ha elmondjuk neki.
- Nem... - mondta Tizi. Látni lehetett rajta ahogyan gondolkodik.
- Olyan lány, aki lányba szerelmes. - mondta Nancy. - Sajnos viszont ez sok helyen nem elfogadott.
- Miért? - kérdezte Tizi. Úgy tűnik neki ez az egész új.
- Nem tudom... - modtam. - Én nem értem miért lenne rossz.
- Mindenesetre, nem mondom el senkinek ahogy kértétek. - mondta. - Inkább magatokra hagylak titeket.
Kiment az ajtón, majd becsukta azt.
- Szerinted titokban tartja? - kérdeztem. - Nem nagyon ismerjük egymást.
- Én ismerem, és bízz bennem, megbízhatsz benne. Én szerintem az jobb kérdés érti-e. - mondta Nancy.
- Nekem úgy tűnt levágta. - mondtam. - Csak a homofóbokat nem.
Folytattuk volna ahol abbahagytuk, de féltünk nehogy valaki megint ránk nyisson.

Ma még ott aludtunk a vendégszobákban, Nancy velem, Steve egyedül. Másnap korán reggel indultunk, mert hétfő volt, és menni kellett dolgozni. Én persze alig tudtam aludni, akárcsak Nancy.

Én és Nancy ültünk hátul, egymás vállára dőlve aludtuk át az utat.

- Megjöttünk! - nyitotta ki az autó ajtaját Steve. Nagyjából nyolc óra lehetett, fél órám volt nyitásig. Nagy nehezen kikászálódtam az ülésből, nem akartam felkelteni Nancy-t.

Bementem a házba, lezuhanyoztam, átöltöztem, mjad felkötöttem a hajam, és indultam munkába, ahol Steve már várt.

Nagyon semmi különös nem történt, attól eltekintve amikor egy tizenéves fiú arról reklamált miért nincs itt egy bizonyos film. Nagyon kiakadt, de végül Steve lerendezte a helyzetet.

Este hullaként estem az ágyba, mert Steve kitalálta, hogy munka után kísérjem el valahova. Talán egy buli lehetett, az is lehet hogy összejövetel, találkozó, fingom sincs. De legalább holnap cserébe fedez, így Nancy-vel tölthetem az egész napot.

—————————————-
Bocsi amiért szinte csak éjfélkor van új rész