Fekete doboz

10. | Kivezető

- Minden úgy ment, ahogyan az elő volt írva. Én csináltam a saját dolgomat és a többiek is. Bár a pilóta és a másodpilóta is egy kicsit késett. Pont az utolsó pillanatban érkeztek meg. - kezdett bele Dalila.

Az ujjával malmozott, így próbálta meg elterelni a figyelmét arról, hogy most éppen miről is kellett beszélnie.

- Megkezdtük az utolsó felszállást, mielőtt Máltára érnénk. Amióta az eszemet tudom, mindig zökkenőmentesen alakult ez az út. Nem tudom mi történhetett. Minden klappolt. Aztán kezdődött az egész a turbulenciával. Elmentem a pilótafülkéhez, hogy megkérdezzem mi történt, amikor már kezdtek nekem is furcsának tűnni a dolgok. Nem tudtam kinyitni az ajtót, állítólag beragadt. Csak a másodpilóta hangját hallottam. Azt mondta, hogy valami baj van a propellerrel. Bemondtam az utasoknak, de előtte megnéztem a mentőmellényeket, egyet sem találtam. Furcsa volt az egész. Aztán elkezdtünk zuhanni. Minden olyan gyorsan történt. Próbáltam megnyugtatni az utasokat, de sikertelenül jártam. Valaki megszólalt a hangosbemondóba, Elliot volt az, a másodpilóta. Ő mondta azt az azonosításos dolgot. Meglepődtem rajta rendesen, nem ilyen hangnemben kellett volna közölnie a rossz hírt és legfőképp nem ebben a megfogalmazásban.

Gwilym sebesen jegyzetelt a noteszébe. Egyre biztosabb volt abban, amit gondolt. Úgy érezte, hogy végre kezd kitisztulni fejében a kép az egésszel kapcsolatban.

- Azután hirtelen lezuhantunk a tengerbe. Én pont a hátsó ajtónál voltam, ahol menekülni kellett volna. Kulcsra volt zárva, de a becsapódás következtében kinyílt a nagy áramlás miatt. Én pedig így ki tudtam úszni. Azután nem sok mindenre emlékszem. Megpróbáltam vissza menni, hogy segítsek a többieknek is, de valami a víz alá húzott és elájultam. Legközelebb már a kórházban ébredtem.

- Köszönöm! Ezzel nagyon sokat segített nekünk. - felelte őszintén Gwilym. Mostmár csak arra várt, hogy megtudja mi minden van rajta a fekete dobozon. - Szerintem végeztünk is.

Dalila megkönnyebbülten sóhajtott. Többé már nem kellett erről beszélnie. Éppen fel állt volna a székről, amikor két hangos kopogás zavarta meg a csendet és a nyíló ajtó mögött felbukkant egy fiatal férfi.

- Elnézést kérek a zavarásért főnök, de fontos híreim vannak a repülőgépszerencsétlenséggel kapcsolatban! Újabb túlélőket találtunk.

Gwilym izgatottan pattant fel és azonnal eltűnt a szobából, hogy utána járjon ennek. Dalila immár egyedül maradt gondolataival és lassan kiment az épületből. A tengerhez ment, hogy hallgassa a víz morajlását és ki szellőztesse a fejét. Pillanatokkal később egy ismerős fiatal férfi közeledett felé, szemét és fejét fekete napszemüveg, valamint sapka takarta.

- Minden jól ment? Sikerült elterelni rólam a gyanút? - állt a nő mellé, de nem nézett rá.

- Igen, a nyomozó a másodpilótára gyanakszik.

- Szép munka! - nyújtott át egy fehér borítékot.

Dalila nem akarta elfogadni, de szerette volna elfelejteni végre ezt az egészet. Még egy percig mellette állt a férfi, úgy nézték a Földközi - tengert, ami napokkal korábban emberek vesztét okozta. A légiutas - kísérő hagyta el hamarabb a helyszínt és elindult a repülőtér felé. Zsebében egy ismerős, bőrkötéses naplóval.

_____________

V É G E
_____________