I'm Here {Kenma x reader}

× 8 ×

//Reader//

Valami megint neki ment az ajtónak. A következőnél az ajtó kiszakadt a helyéről és Yaku fejetlen teste lépett ki rajta. A szemeim fehér gömbökké alakultak át és Kenmára néztem aki ugyan olyan arckifejezéssel meredt rám. Futni kezdtünk, de mintha az a cucc teleportált volna... Előttünk állt majd úgy közeledett felénk, mint egy zombi. Hátráltunk és mire észbe kaptam már mi voltunk a pincében. Gyorsan bezártam az ajtót és próbáltam keresni egy kijáratot.

-A-a.... Szellő-ző..! -dadogtam a falon lévő szellőző fele mutatva.

-S-siessünk...! -a szellőző a fal alján volt. Bemásztunk rajta. Én mentem elől és Kenma mögöttem. Sikerült betörnie az ajtót annak az akárminek,de sikeresen megmenekültünk előle.

Egy kanyarhoz értünk, de akkor feltűnt nekem valami... Már a házban voltunk, valami mégsem stimmelt... A házunkban mindössze csak kettő szellőző nyílás volt. Egy a spájz és egy a konyhában. De itt... Három irány volt.

-Most miért álltál meg? -suttogta Kenma.

-Arra mennyünk! -suttogtam vissza, majd a harmadik útra mutattam.

El indultunk arra. Kiszedtem a rácsot majd kimásztam. Olyan helyen találtam magam... Amiről amióta az eszemet tudom, nem tudtam... Tátott szájjal néztem a helyet.

-Mi ez a hely...? Van valami baj...?! -kérdezte a pudingcica aggódóan.

-Fogalmam sincs hol vagyunk... Ez... Ez... Mintha valaki élne itt.. Mintha valaki figyelne engem... De.. Születésem óta nem láttam még ezt a helyet. Ilyen nincs. -fogtam a fejem és körül néztem, hogy nincs e kiút. Semmit nem találtam, pár régi monitoron amik a ház minden pontját figyelték és még meleg gyors kaján kívűl, amik az asztalon foglaltak helyet. -N-nem rég még itt lehettek.. -néztem Kenmára aki úgy nézett ki, mint egy ilyedt kiscica.

-Mennyünk..! -monda és a csuklómnál fogva vezetett vissza a szellőzőhöz.

-De... De.. Kikell derítenem mi ez a hely..

-Nincs de..! Befele és jussunk vissza a házatokba! Siessünk! -maga elé tolt, majd bemásztam.

Kimásztunk a szellőző konyhába vezető részén. Egyből a kamerákat kezdtem el keresgélni.

-Most meg... Mégis mit csinálsz?! -kérdezte Kenma.

-A szoba.. Tudod.. A ház bizonyos pontjai... -próbáltam célozni arra, amit láttunk, de úgy látszott nem veszi a lapot.

-Hogy mi? -Egy hírtelen mozdulattal úgy tettem, mintha megölelném, hogy ne látszódjon, hogy valójában sugok neki valamit.

-A monitorok és az, hogy a ház minden pontját figyelik az úgy rémlik? -próbáltam a lehető leghallkabban suttogni.

-[Név]... A-az ajtót... Nem zártuk be... -hátranéztem, majd a fiúba kapaszkodva oldalra döltem, hogy lássam a bejárati ajtót.

-Baszki... -amint megláttam, hogy az a tököm se tudja minek nevezhető fejetlen zombi felénk fordulva áll az ajtóban, hátrébb ugrottam egyet. Ebben már csak az volt a gáz, hogy Kenmával közel voltunk egymáshoz, így véletlen felborultunk. Miután sikeresen feltápászkodtam a fiúról-bevallom szívesen maradtam volna ebben a pozícióban még egy kicsit- bekúsztunk a konyhapult mögé. Felnyúltam gyorsan egy késért a biztonság kedvéért. Persze, nem egy vajazó késre kell gondolni, hanem egy jóval élesebbre. Hallottam, ahogy az a cucc közelebb lép és már majdnem ott volt ahol mi.

Nem vártam ki a megfelelő pillanatot, felugrottam és a kést egyenesen a gyomrába szúrtam. Kihúztam belőle, majd hártáltam. Megszorította a csuklóm, így a kést elejtettem, de Kenma felkapta és újra beleszúrta. Úgy látszott, csak egy karcolásnak vette, mert a nyakánál fogva felemelte a fiút és folytogatni kezdte.