I'm Here {Kenma x reader}

×13×

// Reader//

Bementünk a házba, majd miután elállt az eső elindultunk Kenmához. A fiú házához érve bent... Meg láttuk Kuroot.

-K-Kuroo... Te mit keresel itt...? -remegett meg Kenma hangja.

-Nem jöttetek sétálni így... Gondoltam eljövök hozzátok. Apropó már nem kell takarítani. Unatkoztam. -felállt a kanapéról és karba font kézzel állt előttünk.

-Komolyan?! Most megkéne köszönnünk?! Meg... -nyeltem egyet és folytattam. -Megölted... Levet...

-Ès? -kérdezte halál nyugodtan.

-ÈS?! Lev egy csodálatos ember volt Kuroo... Ahogy Yaku is és Taketora is... -suttogtam el a végét.

-És Oratsu is. -mondta ismét Kuroo semmit mondó tekintettel.

-Oratsu?! Ugye nem?! -mentem közelebb, de Kenma megragadta a csuklóm és vissza húzott maga mellé.

-Nyugi csak szivat... -suttogta a fülembe. Ajkai a fülem hegyéhez értek és meleg lehellete a bőrömön, megborzongatott.

-Oratsu még nem halt meg. -jött közelebb Kuroo és Kenma hírtelen maga mögé rántott így Tetsurou Kenma előtt állt.

-Ne merd bántani... -mondta idegesen a festett hajú.

-Ohohohoo... A legjobb barátom ellenem fordult?! Áruló vagy Kenma... - azzal kiment és bevágta maga után az ajtót.

-Minden rendben? -furdult hozzám Kenma.

-I-igen. Veled?

-Igen... Ellenőrizzük a lakást.

Átnéztük, hogy Tetsurou nem rakott-e semmi gyanúsat valahova. Nem találtunk semmit... Úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a tetőre. A tető nem volt veszélyes, mivel nem dölt annyira és egy ajtó is nyílt felfele.

Néztünk az éjszakába és beszélgettünk. Mikor beállt közénk a csend, felültem és ránéztem a fiúra aki ezt nem tudta hova tenni így csak egy zavarodott pillantást kaptam.

-Kenma... -suttogtam. -Én... Szeretlek... -lehunytam a szemem, majd mikor kinyitottam, Kenma már ült.

-È-én is téged... -motyogta, majd közelebb mentem és ajkaira tapadtam. Kicsit megremegett, de viszonozta. Elváltunk egymástól, majd mindketten vöröslő arcal az ég felé néztünk.

~~~

Kábé eltelt egy óra. Bent voltunk a házban és videójátékoztunk. Tök jól el voltunk. Hírtelen megcsörrent a telefonom, amitől kicsit megilyedtem, mivel éppen játszottunk.

Ismeretlen

Válasz Elutasítás

Felvettem. Egy ismerős hang szólt bele.

-Hallo?! -kérdezte, majd zihálni kezdett. Nem válaszoltam. Sikolyok és ordítások hallatszódtak a háttérben.

-Ki az? -kérdezte tőlem alig hallhatóan Kenma. Én csak tátogtam neki, hogy "nem tudom", majd beleszoltam.

-Ki az? -kérdeztem, kissé eltorzított hangon.

-S-segít... Segítség... El.. Fog.. Elfog kapni.

Kikerekedtek a szemeim és kihangosítottam a telefont.

-Hallo? -szólt Kenma.

-S-segíts! -a hang egyre jobban zihált.