I'm Here {Kenma x reader}

×18×

//Kenma//

-Yuki... -láttam, ahogy legjobb barátom arcán folyni kezdtek a sós könnyek. Kényszert éreztem, hogy letöröljem, de sikeresen visszafogtam magam és leemeltem [Nevet] a válláról. Lefektettem a földre a lányt és fejét megtámasztottam. Vissza néztem a fekete hajúra, de megszólalni nem volt időm. [Név] rángatózni kezdett a karjaim között...

-Mi a franc... [Név]... [Név]! -elkezdtem rázni. Felnéztem Kuroora, aki egy utolsó pillantást vetett a lila hajúra, majd felkapta a [hajszín] hajút a hátára és futni kezdtünk.

-Bírd ki, chibi-chan. Csak még egy kicsit, mindjárt kint vagyunk. -a fekete hajú ideges volt. De megértettem.

~~~

Körülbelül öt perc rohanás után kiértünk és a tanár éppen üvöltözött Inuokával.

-Azt mondtam, hogy mindannyian menjetek ki. Hogy létezik, hogy még bent vannak? -a férfi fel-alá járkált.

-Tanárúr! [Név] nincs rendben! -hadartam. Kuroo leemelte a lányt a hátáról, majd a földre fektette és a tanár szerintem azt se tudta fiú-e vagy lány.

-Adjatok valamit amit a szájába rakhatok, hogy ne harapja el a nyelvét! Gyorsan! Igyekezzetek! -Inuoka elővett egy nyalókát és a tanárhoz tartotta. -Te komolyan hülye vagy? Ha azt rakom a szájába megfullad!

-Sensei! Mi történik? -kérdezték többen is. Mindenki megilyedt a látványtól.

-Valószínűleg epilepsziás rohama van. Nem akarom, hogy elharapja a nyelvét, szóval adjatok már valamit!

-Tanár úr, ha hagyja, pár másodpercen belűl elfog múlni és nem lesz baj. Nekem is volt már ilyen rohamom és a testvéremnek is. -szólt az egyik lány. A tanár felállt és idegesen fogta a fejét. A csajnak igaza volt. Körülbelül egy perc telhetett el és a rángatózás abba maradt.
[Név] kinyitotta a szemeit és felém fordult. A szemhéja félig visszaereszkedett, majd pislogott párat lassan és megdördörzsölte a szemeit. Remegtek a kezei.
Mellé guggoltam és megfogtam az egyik kezét.

-[Név]... Minden rendben? -kérdeztem.

//Reader//

Nem tudom mikor aludtam el és mi történt, de mikor felkeltem eléggé meg lepődtem. A hideg kövön feküdhettem, mert kemény és elég hűvös volt. Remegtem és fáztam. Homályosan láttam, de Kenma alakját jól kitudtam venni. Mindennek ellenére örültem, mert ismét magamtól gondolkodtam.

-[Név]... Minden rendben? -kérdezte Kenma. Hallatszott a hangjából, hogy aggódik. Aranyos...
Meg akartam szólalni, de nem jött ki hang a számon. Nem tudtam mire vélni és bepánikoltam. Megláttam a kezem ami remegett. Hogy mi történt arról fogalmam sem volt, de kezdtem kétségbe esni. Miért feküdtem a hideg padlón? Hol vagyok? Miért kezd minden homályosulni megint?

//Kenma//

[Név] kinyitotta a száját, de nem jött ki rajta hang. Kapkodni kezdte a levegőt és a szemei is kitágultak. A már jól ismert pánikroham előjelei... Pontosan tudtam, mi játszódik le a fejében.

-Hey, [Név], lekell nyugodnod. Nincs semmi baj. Minden rendben lesz... -magamhoz öleltem és simogattam a hátát. -Shh.. Itt vagyok... Nem lesz semmi baj...

//Inuoka//

Kenma magához ölelte [Nevet] és nyugtatni próbálta. Valamennyit segített. Tudtam, hogy Kenmának van egy ilyen oldala is a virtuális életen kívűl, csak arra nem gondoltam, hogy pont ilyen helyzetben nyílvánul meg.

//Kenma//

[Név] lenyugodott kissé. A tanár mély levegőt vett, majd idegesen kifújta.
-Jó, rendben. Ezzel az osztállyal többet én sehova nem megyek. Az biztos. Két nap se telt el, de már az erdőben sikongattatok, lerobbantunk egy metróval amibe mellesleg egy másik is beleütközött és most itt állok egy csapat életképtelen tudat nélküli sokkos idiótával. Azt se tudom, hogy mindenki meg van-e, a Yuki lány nincs is aki azt se tudom honnan jött, [Név] rohama, és még van öt nap hátra. Ezt nem csinálom többet. Felmondok. Visszamegyünk és felmondok. -nevetett idegesen a férfi, majd elkezdett mély levegőket venni.