I'm Here {Kenma x reader}

× 3 ×

Gondoltam csatolok egy kis zenét ehhez a részhez:3 majd a többihez is fogok :33

// Reader //

-Y-Yamamoto...? -Kenma hangja  kezdett elcsuklani.

A földön vérben úszva fekütt Yamamoto. A szekrény felvolt döntve és olyan volt, mintha kiesett volna valami éles tárgy és egyenesen hason szúrta volna. De nem így volt... Mármint... Lehet csak én láttam így, de én teljesen úgy láttam, mintha valaki tette volna és beállította volna véletlennek... De ez csak az én elméletem.

-Azt hiszem ez nem véletlen volt...-vagy még sem csak az én elméletem. Kenma hangja rekedt volt és halkabb, mint eddig. Szerintem mindketten ugyan arra gondoltunk, mert elindultunk Tetsuro szobája fele. A festett hajú kopogni... Nem.. Nem kopogás... Verni kezdte az ajtót.

-Nem tudom ki veri az ajtót, de ha nem állsz le eskü kinyírlak. -hangzott ki a szobából Kuroo hangja. Kenmával egymásra néztünk és én szólaltam meg.

-Srácok! Ez most nem vicc! Gyertek ki. Most!

-[Név]?! -szólalt meg Oratsu is.

-Igen! Tudod, hogy én nem viccelek! Gyertek ki!

-Kuroo figyelj! -szólt a mellettem álló is. -Ez nem vicc! Gyertek ki! Gyorsan!

//Oratsu//

Mikor meg hallottam [Név] hangját leesett, hogy valami nincs rendben..
Kuroo aggódóan nézett rám mikor meghallotta a legjobb barátja hangját is.

-Ora-chan gyorsan kapj fel valamit mert ez már tényleg nem vicc... Kenma sosem viccel... -olyan fejet vágott, mint aki szellemet látott.

-Igyekezzünk! -mondtam én is már hasonló fejet vágva.

//Reader//

Kábé három perc eltelt mire ki jöttek a szobából. Pontosabban olyan gyorsan estek ki az ajtón, hogy az majdnem kiszakadt a helyéről. Olyan fejük volt, mint aki démont látott. Még ha meglátják Yamamotot...

-MI A FRANC TÖRTÉNT?! -kiáltott Kuroo. Kenma megfogta a csuklóját és ahhoz a szobához vezette.

-Mi... A... NEM ILYEN NINCS! -Oratsu kezdte nagyobbra venni a hangsúlyt.

-SRÁCOK NE SZIVASSATOK! -Kuroo nagyon ki volt akadva. Nem is csodálom.

-Mit kiabáltok itt hajnalok hajnalán? - dörzsölte meg szemét Lev. -Mi.. A.. -ajkai eltávolodtak egymástól a holttest látványától.

-K-Kuroo-san... E-ez nem vicc... Valaki itt gyilkos... -mondtam egyre halkabban.

-Hadjatok! -Tetsuro mindenkit fellökve besietett a szobájába és becsapta az ajtót. Oratsu is vánszorgott utána. Lev lassan besétált Yamamoto holttestéhez. Térdre esett és a könnyek végig folytak az arcán. Borzalmas látvány volt. El sem tudtam képzelni, hogy eközben a többiek, hogy tudnak halál nyugodtan aludni. Oké, értem én, hogy nem tudtak erről, de hogy a koppanásra, a dörömbölésre és még a kiabálásra se keltek fel...Ahogy végig néztem, hogy Lev teljesen széttört a test mellett nagyon összeszorult a szívem... Az ajkamba haraptam és próbáltam visszafogni a könnyeket--sikertelenül. Lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Ezt Kenma észre is vette.

-Baszki... -csúszott ki a számon - Miért...? Miért velünk történik ez? -már nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Elbőgtem magam és fogalmam sem volt arról, hogy mit csináljak. Kenma magához húzott és megölelt. Ügyetlenül, de simogatni kezdte a hátam. Nyugtató volt. Le is nyugodtam nagyjából és Kuroo ajtaja elé álltam.

-Mire készülsz? -kérdezte a puding hajú. Nem válaszoltam csak halkan kopogni kezdtem.

-Kuroo-san... Hé.. Kuroo.. Hívni kéne a rendőrséget... -mondtam kicsit hangosabban, de nem kiabáltam.

-Menny innen... -szipogva hallottam a válaszát.

-Kuroo...Kérlek...-próbáltam rávenni.

-[Név] te nem ismerted Yamamotot...Te nem értheted... Menny haza. Ne stresszeld magad ezzel. -kicsit fájt, hogy konkrétan haza küldött.

-Oké...Ha azt akarod, hogy mennyek akkor itt se vagyok.. -mondtam lehangoltan és lesétáltam az ajtóhoz.

-[Név]... Várj.. -Kenma óvatosan megfogta a csuklómat és vissza húzott. -Nézd el ezt Kuroonak nagyon rosszul kezeli az ilyeneket. Maradj...Kérlek. -épp válaszra nyitottam a szám, mikor Kuroo is megjelent.

-Nézd... Sajnálom. Nem akartalak elküldeni, csak nem tudtam mit csináljak és nagyon szíven ütütt ami történt. Maradj. Kérlek. -kisírt szemeiben láttam egyszerre a sajnálatot és a bánatot.

-O-oké...-böktem ki.

-Hívjuk a rendőröket. -szólalt fel Kenma.

-Oké. Máris hívom. -mondtam és a telefonomat kivettem a pulcsim zsebéből. -H-hallo?!

-Hallo? Itt a rendőrség. -szólalt bele egy női hang, majd elmeséltem mi történt.

-Kitudnának jönni? -szólt közbe Oratsu.

-Sajnálom... Hajnali egy van... Már nem igazán tudunk mit kezdeni... Reggel küldünk valakit. -és ekkor nemes egyszerűséggel letették a telefont.

-Ennyit a rendőrségről...Gyönyörű...Még is mi a francokat csináljunk egy kicseszett holttestel? -kezdtem kiakadni.

-Mi ki visszük Levvel. Ti maradjatok itt és foglaljatok el egy-egy szobát. -mondta a kapitány.

Azzal úgy is tettünk. Mikor a többiek is felriadtak elmagyaráztuk nekik a történteket...Egyikük se bírta végig hallgatni... Nem csodálom... Nem bírtam egyedül lenni ezek után -ami rám nem jellemző- ezért megkértem Kenmát, hogy had aludjak vele...

-O-oké... Ha szeretnéd... -a fiú lehajtott fejjel nézte a földet, de még így se tudta jól leplezni az egyre vörösödő fejét.

Nah mára ennyi is lett volna. Remélem tetszett :3 Igyekszem hozni az új részt. Ott majd lesz egy két dolog amiben minden értelmet nyer. Hogy, hogyan is halt meg Yamamoto. A kövi részben találkozunk ^w^ Sziasztok ;3