I'm Here {Kenma x reader}

×16×

//Kenma//

-Kenma... Beszélhetnénk? -kérdezte [Név]. Azzal bementünk az egyik szobához tartozó mosdóba.

-Igen? -kérdeztem.

-Szóval... Lesz majd egy este amikor szabadon mehetünk ahova szeretnénk a faluban. És ha jól hallottam Kuroo valakivel beszélt egy viktoriánus kori maszkabálról. -mondta, mélyen a szemembe nézve.

-Maszka.. Bál?

-Tudod... Felveszel egy estéjit és egy maszkot. Biztos láttál már hasonlót. Nem nagyon látják az arcod, így nem valószínű, hogy Tetsuro felismerne. Itt lenne az esélyünk. -kifújta a levegőt, majd a földet kezdte nézni.

-Nem is tudom... Biztos ez? Mi van ha egy átverés...? -már válaszolni nem válaszolhatott, mert kilöktem a fürdőből.

A tükörben pontosan [Név] mellett állt valami. Fekete szemekkel, fekete hajjal, piszkos fehér kórházi ruhával és tátott szájjal ami szintén fekete volt. Olyan volt, mintha ráöntöttek volna az arcára egy liszteszsákot.

Miután kilöktem [Név]-t, én is mentem volna utána, de becsapódott az ajtó. Fel-le kapcsolgatott a lámpa.

-Kenma! -kiabálta [Név], és dörömbölni kezdett az ajtón. Nem bírtam kinyitni.

//Reader//

Kenma kilökött a fürdőből, de előtte becsapódott az ajtó. Dörömböltem az ajtón, majd elfutottam segítségért.

-Inuoka! -kiabáltam a fiúnak. -Segíts! Kérlek! -megfogtam a kezét és futni kezdtem vele.

-Mi történt, [Név]? -kérdezte ilyedten.

-Kenma! Beragadt a fürdőbe és nem tud kijönni. -magyaráztam, majd elkezdte ő is rángatni az ajtót.

//Kenma//

Nem hallottam már [Nevet], de tovább nyitogattam az ajtót. Valaki más is ezen volt hírtelen, majd meghallottam Inuoka hangját. Nem bírtuk kinyitni.

Az ajtó kifele nyílott, szóval megpróbáltam nekimenni. Résnyire kinyílt.

A kilincs felalá járása abba maradt, így azt gondoltam elmentek az útból. Erősebben nekimentem és már jobban kinyílt. [Név] fogta a kilincset és húzta, míg Inuoka az ajtó oldalát húzta, én meg toltam.

Sikerült kijutnom. Inuoka ilyedten nézett rám. [Név] rémült tekintete hírtelen megkönnyebbült, majd megölelt.

-Mi a jó isten történt? -kérdezte Inuoka idegesen.

-[Név], beszélhetnénk? -kérdeztem ignorálva Inuokát. A lány bólintott, majd arrébb mentünk. -Volt valami... A tükörben. Mármint valaki... Mármint mégsem, de mégis...

-Kenma, nyugodj meg. Előszőr is mond el hogy nézett ki amit láttál. -nyugtatott.

-Egy nőt. Fekete haja volt, piszkos ruhája és a szája... Tátva volt és csak hatalmas feketeség látszott. A szeme ugyanez. Miután kilöktelek, mosolyogni kezdett. -a lány a szája elé kapta a kezét, szemei kitágultak és hatalmasat nyelt.

-U-ugyezt láttam... A fürdőben otthon. De csak egy pillanatra. -ekkor kezdett összeállni a dolog. Amit megpróbáltunk megidézni, azt sikerült is, de valamit nem jól csináltunk. Valamit nagyon nem jól. Most minket üldöz. Kuroo, Varmen, a Yuki lány és már ez is.

Minden tini életében eljön egyfajta felhős időszak, azonban a mi esetünkben ez egy kicsit máshogy alakult. Erősnek kell mutatkozni, miközben a barátaink sorban haltak meg és menekülnünk kell. Erősnek kell lenni, mikor a legjobb barátom megakar ölni. Erősnek kell lenni, mikor a legnehezebb. A szülők, az iskola, a város... Mindenki az elhunyt társainkat keresi, abban a hitben, hogy élnek valahol és csak szórakoznak. A tudat, hogy velünk is ez lesz, megemészt.