Egy elveszett kötelék

🌙Egy őszi Holdfény🌙

Sesshomaru egy őszi éjjelen Jakennel és Au-nal sétál egy kisfalu mellett. Jaken már-már alig áll a lábán ,de nem szeretne urától el maradni ezért hát úgy dönt fel tornássza magát a kétfejű sárkányló hátára és így követi hűen urát akár merre is menjen. Sesshomaru nem sokkal később egy közeli folyónál megáll majd a folyón tükröződő holdfényt figyeli némán. Jaken összeszedi minden bátorságát   és a Nagy kutya szellem elé áll majd kicsit félve ura haragjától végül megszólal.

-Nagyuram mit tervez? Itt maradunk éjszakára?-kérdezi a kis zöld manó félve .A szellem csak int egyet a jóbbjával és a következő pillanatban egy közeli fa ágán kényelmesen elhelyezkedik. Majd leszól Jakennek.

-Gyújts tüzet maradunk egy ideig,-mondja majd  tekintetét a Holdra emeli. Az este gyönyörű a hold úgy tükröződik a folyón mint egy gyöngy amely szinte lélegzet elállítóan tárul mindenki szeme elé. Eközben nem messze a tábor helytől egy fiatal lány éppen ételt koldul a még utcán kószáló emberektől. Ebben az egészben csak annyi probléma merül fel miszerint a lány szellem egy kutya szellem. Ha átváltozik egy aranyos kiskutyára emlékeztet amit az ifjú hölgy igen sokszor ki is aknázott. Viszont az egyik este miután elhagyta volna a falut és vissza változott emberi alakba a falubeliek neki estek és szegények az éhségtől igen csak megcsappant az ereje igy védekezni sem nagyon tudott.  Mindenki összegyűlt az éjszaka ellenére éberen és szinte már vérszomjasan üldözték a fiatal lány miközben teli torokból üvöltöttek utána.

-Te hitvány szellem mit képzelsz, hogy csak úgy a falunkba jársz kéregetni!-Szóltak egymás után harsogóan.

-Te szellemek szégyene!-kiáltották egymás után miközben a lány futás közben alakot váltott, hogy hamarabb eltávolodhasson a falusiaktól viszont az egyik lábát megsebezték így végtelenül s gyengén feküdt a füvön mind a seb mint az éhség miatt.

Minden reménye akkor abban a pillanatban elszállt eszébe jutott a régi élete mikor még az anyjáékkal élt mily könnyű is volt gondolta magában. Ezek után már megbékélt azzal ami a sorsa lesz tudta, hogy a szülei sorsa előbb vagy utóbb őt is utol érik így inkább fel sem nézett hanem előre hajolt és a füvet konstatálta abban reménykedve ,hogy a megváltása hamar elérkezik majd.

Eközben a tábor helyen Jaken tüzet gyújtott majd Au-n mellé kuporodott Sesshomaru meg a fán ült csukott szemmel gondolkodva. Mikor vér csapta meg az orrát érezte, hogy egy szellem van a közelében majd nem sokkal később a kiáltásokat is hallotta. Ezek után leugrott a fáról és a szagot követve elindult a lány felé.

Hogy miért tette az úton csak ezen járt az agya. 

Mégis miért segít a Nagy Sesshomaru egy egyszerű szellemnek erre még ő maga sem találta a megfelelő választ.