Egy elveszett kötelék

🌙Egy esküvő és egy lány viszonzatlan érzései?🌙

Eközben Sophia egy sötét helyen feküdt eszméletlenül. Egy kisebb hang sem szűrődött be sehol még egy szúnyog zümmögését sem lehetett hallani. Így telt az idő míg nem délután a lány magához tért és mikor észre vette a helyett elfogta a rémület és valamilyen oknál fogva teljes tüdöjével a következőt kiabálta.

-Sesshomaru! Sesshomaru!-azonban még ő sem értette saját magát ,hogy miért pont a Nagyurat szólongatja lehet ,hogy Sesshomarut még csak nem is érdekli mi történt vele. Ennek ellenére nem hagyta abba a kiabálást ami egy idő után az egyik fogva tartóját igen zavarta így be ment a lányhoz.

-Vagy most ebben a pillanatban abbahagyod és többé nem szólsz egy mukkot sem vagy nagyon rossz vége lesz mondta egy alacsony félszemű fekete hajú férfi.

-Mit szeretnének tőlem hiszen nem vagyok gazdag vagy nemes még csak nem is magasrangú családból származom,-mondta kétségbeesetten Sophia.

-Ohó lehet ,hogy te nem vagy befolyásos család tagja, de a szerelmed viszont az ugyanis ő a Nyugat következő ura,-mondta a férfi miközben a kezét dörzsölgette.

-Én a szerelme? mégis miről beszél hiszen éppen ,hogy ismerem a Nagy kutya szellemet,-mondta Sophia a padlót nézve. (,,Én mint az ő szerelme? az lehetetlen ,hogy ilyet érezzen irántam,,)-gondolta magában Sophia.

- Ne is tagadd azt hiszed, hogy buták vagyunk tudjuk mennyire oda van érted a Nagyúr,-mondta közönyösen a férfi.

-És mégis mit terveznek velem? talán megzsarolják Sesshomarut? Ha ez a tervük nem fog össze jönni hiszen a Nagyúr egy ilyen jelentéktelen lány miatt még csak a kisujját sem mozdítaná,-mondta ezt Sophia némi szomorúsággal mind a hangjában mind a szemében.

-Á ne nevettes ,dehogy fogjuk megzsarolni inkább a szeme láttára adunk téged hozzá egy Igen-igen idős úrhoz és biztosak vagyunk benne ,hogy a legfájdalmasabb élménye lesz az a nap mikor összekötöd az életed az úrral.

Majd hatalmas hahotázás kíséretében elhagyta a helységet Sophia viszont összerogyott ott abban az egy ültő helyben és iszonyatosan zokogni kezdett.

-Soha többé nem láthatom Sesshomarut,-sírta.

-De mégis mióta érzek így iránta?-kérdezgette magától a lány a sírása közepette.

-Nem akarom ,hogy miattam szenvedjen inkább én vesszek mint ő,-mondta magának Sophia.