Egy elveszett kötelék

🌙Titokban vadász?🌙

Mikor visszatértek Sesshomaruval a táborhelyre Jaken és Au-n már ébren voltak. Sophia egy kicsit szégyellte ,hogy elijesztette a bolhát ezzel meghiúsítva Sesshomaru beszélgetését a szellemmel.

-Elmegyek reggelit keresni,-mondta a lány miközben nem nézett a mellette álló ezüst hajú szellemre hanem tekintetét a szellem lába elé vetette.

Sesshomaru nem mondott semmit csak egy egyszerű mozdulattal a fán termett. A lány nem is habozott tovább hanem elhagyta a tábor helyet amilyen hamar csak tudta. 

Nem sokkal távolabb egy nagyon állatot szemelt ki s ahogy közelebb osont látta csak ,hogy egy vaddisznó van nem sokkal előtte. A lány nem habozva alakját az eredetire változtatva megtámadta a békésen kószáló állatott. Majd miután végzett vissza vette egy átlagos kutya méretét és vissza sétált Jakenékhez a szájában a vaddisznóval. 

Mikor a táborba ért Sesshomaru egy pillanatra fel nyitotta szemeit és az aranyan fénylő íriszeit a lányra vezette majd mikor meglátta a zsákmányt gúnyosan így szólt.

-Nem is olyan régen az emberek amiatt kergettek el téged ,mert kéregettél a faluban szellem alakban akkor most mi változott? -utalt a lány előtt heverő vadra.

A lány nem válaszolt csak fejét a magasba emelte és morgott egyet.

Sesshomaru sem tétovázott és folytatta megkezdett beszédét.

-Ha ilyen szinten tudsz vadászni mi oka volt a kéregetésnek?-kérdezte a szellem már nem gúnnyal a hangjában.

A lány nem válaszolt csak fordult egyet maga körül majd az erdőbe vette az irányt. Viszont az ,hogy elhagyta a tábort csak annyit jelentett ,hogy meg szeretne tisztálkodni és vissza felé jövet látott egy folyót ami erre alkalmas is.

Majd mikor oda ért alakot váltva besétált a folyóba majd mikor érezte kellően bent van a vízben a víz alá merült. Végig gondolta mennyi minden volt a testén mind a saját vére majd sár és a vadászat miatt a disznó vére is. 

Viszont felmerült egy nem is olyan kis probléma ,hogy ember formában nem tud vissza menni mivel a ruhája felhúzhatatlan állapotban van anélkül viszont nem igen fülelne a foga vissza menni Jakenékhez.

Egy ideig áztatta magát lemosta mindenét majd a haját is megmártotta a kellemes folyó vízben s mikor végzett körül nézett mielőtt a folyóból ki jött ,hogy van-e valaki a közelben s mikor meg bizonyosodott róla ,hogy nincs felvette kutya alakját majd lerázta magáról a vizet s vissza indult a táborba. Jaken és Au-n már a tűz körül ültek a kis szellem serényen sütötte az előtte lévő disznót még a Nagyúr a Fa ágán pihent. Sophia közelebb ment a tűzhöz majd körbe fordulva összegömbölyödve lefeküdt a fűbe és várta a disznó elkészülését.