Egy elveszett kötelék

🌙Nem mutatott kedvesség🌙

Ezek után Sesshomaru a lányhoz sétált majd szó nélkül fel emelte Au-n hátára majd a sárkányló kantárját fogva vissza sétált a táborhelyhez ahol Jaken sűrű könnyeit törölgetve futott ura elé.

-Sesshomaru-sama hol volt? Miért hagyta itt hűszolgáját?-kérdezte Jaken Sesshomaru körül  téblábolva.

-Ne most nem érek rá,-mondta Sesshomaru majd Au-n hoz sétált és le segítette a sérült lányt a tűz mellé a földre.

Mire a kismanó oda is szaladt a lányhoz és kezdte monológját.

-Micsoda hitvány szellem még csak meg sem köszönöd Sesshomaru Nagyúrnak ,hogy segített egy olyan kis közönséges szellemnek mint te?-pattogott a kis zöld manó.

A lány értetlenül nézett a manóra majd az előtte álló ezüst hajú fenséges szellemre.

-Jaken!-szólalt meg erélyesen Sesshomaru.

-Igen mester?-kérdezte a kis szellem mestere minden szavára figyelve.

-Szerezz élelmet!-adta utasításba a Nagy kutyaszellem.

-De...,kezdte volna a kis manó majd mikor meglátta gazdája tekintetét csak bólintott és eltűnt.

Sesshomaru tekintetét újra a lányra vezette akinek eszébe jutott ,hogy még csak be sem mutatkozott még és tényleg nem mondott még köszönetet az előbbiért.

-Elnézését kérem goromba viselkedésemért amiatt ,hogy én buta még a nevemet sem árultam el megmentőmnek,-mondta a lány.

Sesshomaru figyelt a lány minden egyes szavára mintha csak inná mint a friss forrás vizet ,de nem akarta jelét adni annak ,hogy érdekli amit a lány mond így inkább csak vállat vont.

-A nevem Sophia Mid,-mondta a lány elkerülve Sesshomaru tekintetét.

Sesshomaru újra csak egy kis váll rántás adott válaszként a hallott kérdésre.

-Önt Sesshomaru-nak hívják? Nagyúram,-kérdezte s lány félve.

-Igen és az előbb hallhatad is,-adott választ közönyös hangnemben.

Nem sokkal ezután megérkezett Jaken is egy adag sügérrel amit a tűz mellé tett a Gazdája parancsára. Majd mikor elkészültek odanyújtotta őket az előtte ülő sebesült lánynak aki egyet vissza nyújtott a kis szellemnek és megszólalt.

-Engem Sophiának hívnak és téged?-kérdezte a lány egy kisebb mosollyal a szája szélén.

-Jaken,-mondta a szellem majd durcásan elfordult mire a lány a halat a földre tette majd miután jól lakott elhelyezkedett kényelmesen a tűz mellé és elég hamar el is aludt.

Éjfél környékén érezte ,hogy valami puhát és meleget terítenek rá ,de nem tudta meg mondani sem azt ,hogy ki volt sem azt ,hogy valóság volt-e annyira elragadta az álmok országa.

Sesshomaru azonban miután átadata prémjét közelebb hajolt a lányhoz egy kósza tincset elemelve óvatosan az arcáról majd megérintette az orcáját. Miután ezt megtette lendült egyet és újra a fa tetején telepedett le a Holdat fürkészve tekintetével.