Egy elveszett kötelék

🌙Vajon miért?🌙

Miután Sesshomaru távozott egy kisebb falu felé vette az irányt, hogy szerezzen egy ruhát Sophiának. Egész utón azon gondolkodott vajon mit is érez a lány miatt és vajon miért is segített neki mikor a faluban megtámadták. Azonban válaszra sehogy nem talált.

-Talán tetszik nekem? -kérdezte magától miközben ahogy sétált egy kisebb faluhoz ért. Ahogy a falusiak meglátták mind eltűntek házaikban egyszerre üresek lettek az utcák nem mintha a Nagyúr annyira örülne az emberek társaságának most viszont vajon kitől fog tudni ruhát venni. Ment az utcákon tovább és már azon gondolkodott ,hogy majd máshogyan szerez ruhát mikor észre vett egy kisebb standot ahol egy fiatal fiú ült és előtte szebbnél szebb ruhák voltak ki terítve. Maga az árus viszont kopottas ruhákban volt és az arca beesettsége is arról árulkodott ,hogy egy jó ideje nincsen jó sora. Viszont azt nem értette ,hogyan történhet ilyen egy olyan árussal akinek ennyi eladó portékája van ami még első látásra is minőséginek tűnik még annak is aki nem ért az ilyesmihez.

Sesshomaru végig nézett a kiterített ruhákon majd megakadt a szeme egy tengerkék kimonón amin lila pillangók díszelegtek.

-Fiú! mennyi a kimonó?-emelte a magasba az említett darabot. 

A fiú felemelte tekintetét és így szólt.

-4 jang uram,-mondta csillogó szemekkel.

Sesshomaru erre elővett egy erszényt és a fiú kezébe adott 7 jangot majd távozni készült.

-De uram a visszajárója!-kiáltott utána a fiú és felé tartotta a 3 jangot. Azonban Sesshomaru csak vállat vont és haladt tovább ,hogy minél előbb átadja a ruhát Sophiának. Nem is kellett neki sokat sétálni mikor meglátta Jakent , Sophiát és a már odaért Au-nt is. A Nagyúr nem szolt semmit csak Sophia elé lépett s átnyújtotta neki a kimonót. A következő pillanatban a lány a szájában a ruhával eltűnt a fák közt majd nem sok idő elteltével emberi alakjában jelent meg Sesshomaru-ék előtt. A Nagyurat szinte elkápráztatta a lány ahogyan kinézett a tengerkékszemeivel melyek illetek a ruhához és éjsötét hajával amely szelíden omlott le vállain. 

Ahogy a lányt figyelte egyszer csak megjelent mellette Sophia és mindenki meglepettségére egy puszit hintett Sesshomaru bal orcájára majd hirtelen elvörösödött és hátra lépett.

-Élnézést kérek Nagyúram csak annyira örültem a ruhának ,hogy elragadtattam magam,-mondta a lány miközben Sesshomaru a szemét még mindig nem tudta róla le venni és csak szótlanul állt előtte.