Egy elveszett kötelék

🌙Egy álom vagy inkább rémálom?🌙

El telt lassacskán a nap az égen megjelent az első csillag ám ekkor már az egész csapat az Álmok birodalmában volt.

Sophia egy fartövében feküdt Sesshomaru prémjével letakarva míg Jaken és A-un összebújva feküdtek nem messze a már alvásban lévő tűztől. Sesshomaru ezen az éjen szokását félre téve Sophia mellett hajtotta álomra fejét. 

Álmában egy mezőn volt egy fiatal lánnyal aki szinte ragyogott a mosolytól.

-Na kövess engem,-kérlelte a lány akit elsőre nem ismert fel mivel az arca az álomban kivehetetlen volt. A Nagyúr engedelmeskedett a lánynak mintha gyermek lenne úgy követte annak minden lépését. Mikor egyszer csak a lány közelebb ment hozzá és így szólt.

-Sesshomaru én szeretlek téged,-mondta vörös arccal a lány akinek már az arca is tisztább lett a szellem előtt. A lány nem volt más mint Sophia.

-Sophia én..,-kezdte volna a Nagyúr ,de a lány az ujját az ajkára helyezte.

-Ne most kérlek..,-mondta a lány majd egyre közelebb hajolt Sesshomaru arcához mikor végül a Nagyúr egy hatalmas kiáltásra ébredt. Ahogy kinyitotta szemeit és körbe nézett Jakent vette észre aki körmeit rágta idegességében.

-Mégis mi történt?-kérdezte a zöld szellemet aki nem is mert úra szemébe nézni.

Jaken nem válaszolt a kérdésre ,de Sesshomaru hamar rájött ,hogy mi történt ugyanis nem találta maga mellett Sophiát csak a prémet amit az éjjel rá terített.

-Jaken láttál valamit?-kérdezte miközben felállt és indulni készült.

-Nagyúram semmit sem láttam,-mondta Jaken remegve. 

-Ezt nem hiszem el,-mondta Sesshomaru majd a lány szagát kereste a levegőben ,de nem találta a helyes utat ,mert mindenhonnan áradt az inger. Sesshomaru egyre idegesebb lett ami még szolgáját is meglepte hiszen soha nem látta így a Nagyurat.

-Mégis ki vihette el?!-kérdezte Sesshomaru mérgesen miközben fényostorát a földhöz csapta.

-Nagyúram miért aggódik azért a lányért?-kérdezte Jaken.

Azonban erre szóbeli válasz helyett egy botot kapott egyenesen a fejetetejére.

-Jaken készülj el kell mennem valahova,-mondta Sesshomaru mérgesen majd szinte mint a tornádó vágott át az erdőn.

-Miért történt ez? és miért pont őt?-kérdezte az egész út folyamán önmagától Sesshomaru.