A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]

9.

Dukász

Kómás fejem, álmom vajon ki zavarja. Feleszmélek Miyagi egyik zenéjére, hisz az a csengőhangom. Rápillantok próbálom elolvasni, de a fájdalom a fejemben nem engedi. Az átkozott ital szag megcsapja orrom. Megrázom a fejem. Ki is vagyok? Ja, igen Dukász. Azta, ki gondolta volna.  A nevem jelentése: vezér, nem pedig az előbbi. Na mindegy is. Felkapom a telefont.

- Szedd össze magad! Nagyon gyorsan 10 perced van, házamba légy! - ismerem fel Elemér hangját.
- Oké, 10 perc múlva bekaphatod a farkam! - vágom neki vissza idegesen. Lenyomja rám.

Kinek képzeli magát? Nagyapám miatt van abban pozícióban, nem azért, hogy pattogjon, mint a nikkel bolha. Beletúrok hajamba. Kurvára nem tetszik ez a szag. Erőt veszek magamon behúzok komótosan a fürdőszobába. Bele pillantok épp hogy a tükörbe. Te jó ég, hogy nézek ki. Mint valami rossz alkoholista. Borzasztó.

Beállok a tusoló alá magamra engedem a vizet, de még mindig baszogatja a fejem a fájdalom, keverve Elemér, undorítóan kibaszott hangnemével. Nem szeretem, ha parancsolgatnak nekem. Ő pedig pont abba a helyzetbe van, hogy kezem se emelhetem rá. Pedig megtenném, sőt pisztoly a kézbe. Bang-bang. Volt Elemér, nincs Elemér. Miért nem engem tett meg Nagypapa összetartóként?

A hierarchia tetején ettől függetlenül én ülök. De mint azokban az elbaszott kiskirályos filmekben. A fajta régens ez az Elemér. Enyém minden hatalom, de mégse. Utálom, ezt kinevettek többször a vidéki vagy kisvárosi drillerek, vezérek. Sajna, nem sok hasznuk volt belőle. Bang-bang, hallom a fejembe ahogy a pisztoly elsül. Őrültnek hívtak abban az időben, most már kezdem érteni a miértjét.

Összeszedtem magam, épp a kocsim felé tartok. Mikor kit is látok? Ó, a jardot.

- A nők ezrei lennének a helyedben, nem mindenki lehet a nyilvános rajongóm. Minek köszönhetem jöttöd? - közelítek felé.
- Egy gyors kérdés Júliáról. - elgondolkodik pár másodpercre majd rám néz.
- Nem vagyok Júlia kisokos könyv. Bármit akarsz róla tudni, kérdezd őt.
- Csak nem megláttál vele tegnap? - húzza a vérem. Nem látja senki fájdalmad. Mormolom magamban papám szavait.
- Ő alkalmazott én tulajdonos. Tiszta sor? - iparkodok rá összeráncolt homlokkal, szemmel egyfolytában méregetem feszülten - Tartsd távol tőlem magad!

Fogom suttogóra:

- Jobban jársz, ha most beülsz a kis kocsidba és utamra engedsz, megértetted?

Ezzel hátat fordítottam pár lépéssel távolabb voltam tőle, de még éreztem magamon a tekintetét.

- Jó az ágyban! - kiálltja utánam. Két gondolatsort futott végig agyamban. Első variáció szarrá verem. De rájön, hogy érdekel Júlia. Egyből el is hessegettem. Második: beszállok az autómba és megyek a kis irányítókból álló csapatomhoz. Nagyobb aduász van a kezemben, mint gondolja.

Júlia

Megvan az az érzés, mikor úgy érzed valamit elsiettél? Mert én most nagyon úgy érzem. A randi olyan jól sikerült, hogy igent mondtam egy következőre is. Persze miért ne randizzunk azzal a fickóval aki Dukász sarkába rohan. Kicsit sem hülye húzás felőlem. Örökre elvágom magam Dukásztól, ha rá jön mit is csináltam. Talán a munkám is kockáztattam ezzel. Jajj, ne a takarítás. Nem szimpla dolog történhetett ott, csakúgy senkit nem kérnek arra, hogy alaposan töröljön le mindent. Mibe keveredtem pár nap alatt? A válasz elég sok mindenbe, de csak magam hibáztathatom.

De Igor annyira figyelmes volt, vicces, nem voltam zavarba könnyen éreztem magam. Cseppet sem tudom ahhoz az érzéshez hasonlítani amit Ász hozott ki belőlem. Mellette egyenesen vibrált a levegő. Egyszerre remegtem és a hideg futkosott a meleggel együtt a testemen. Igor mellett ez egyáltalán nem volt.

Vajon Dukász bejön ma? Állandóan az ajtót lesem. A vendégek a bambulásaim miatt Kristófot keresik. Akire elég volt gondolnom máris jön.

- Minden rendben? Kicsit frusztrált vagy.
- Persze. - hazudom.
- Lia! - szól rám. Nincs mese észre vette a bibit.
- Randiztam valakivel. - nyögöm ki tekeregve. Mosoly ül meg az arcán.
- Dukász? - kérdezi vigyorogva. Elhallgatok és lesütöm a szemem.
- Sok szerencsét a srácnak a túléléshez. - intézi szavait a levegőbe, rám se néz, sarkon fordul az irodájába tart.
- Dolgozz! - kiabálja vissza. Jó hangosan, persze, hogy mindenki rám figyeljen. Köszönöm szépen, nyilvános munkahelyi megalázás.