A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]

11.

Júlia

Az ember azt hinné vagyunk olyan óvatosak, hogy nem sétálunk be az oroszlán barlangjába. Tévedtem. Mi emberek arccal egyenesen futunk vesztünkbe. Kiszámíthatatlan mikor következik be. Másba hittem mikor beléptem az ajtón. Abban reménykedtem csókkal fogad, öleléssel. Teljesen odáig lesz értem, de tévedtem. Kínos az a csend mikor feszültségtől robbannál legszívesebben. 

Ász megkérte üljek le, akár szolgáljam ki magam, a sarokban lévő szekrényen ásványvízzel vagy  gyümölcslével. Megtettem, ő pedig vadul gépelt valamit. Körbe néztem jó alaposan, ez idő alatt. Ez a hely nem valami maffiás. Valahogy olyan nyugtató hatása van az irodának, szinte már ezzel a gyomorgörccsel is élvezem. Dukász arcát fürkészem, nyugodtnak látszik koncentrál. Mi fontosabb most tőlem? Felnéz a laptopból.

- Elnézést csak, elvagyok kicsit maradva. Az utóbbi időben mással foglalkoztam. - kacsint rám.

Végre valami jel, kifújtam magam. Bele ittam a gyümölcslébe, mosolyogtam. Hisz nem fogom elveszíteni az fix. Most csak nagyon fontos dolga akadt.  

Nagyjából fél óra múlt el, de még mindig dolgozik. 

- Dukász, ha nem alkalmas elmehetek. Tehetjük a következő hétre is. Nekem bármikor alkalmas. Szeretek veled időzni - túlzom a vallomásom. 
- Pár perc, ha szeretsz velem időzni akkor a csendnek nem kellene fájdalmasnak lennie. - vág vissza a saját indokommal. A pasik miért ilyen agyafúrt rafinált ésszel rendelkeznek? Sose fogom megtudni. 

Mosolygok kellemes, mint akinek nem szúrja az oldal bordáját semmi. Pedig de! Várok rá! Egy nővel nem illik így bánni. Levegőnek vagyok  nézve. Most már minden valódi boldogságom elszállt. Tudja, hogy Igorral randiztam. De akkor mi ez az egész? Minek hívott ide? Szakítani, ja bocsánat nem is járunk.

- Júlia, végeztem, ide jönnél. - kér meg rá, felállok és nagyon lassan megindulok. Hátrébb húzza magát. Rá néz az ölére és helyet foglalok. Megnyit egy mappát. Fotók sora tárul elém. Megnyitja az egyiket. Egy idős férfi van rajta és egy alig 4 éves kisfiú.

- Nagyapám és én. Nekem ő tanította meg mindazt aki most vagyok. Szóval Lia, tisztességes leszek veled szembe, nem leszek egy rossz udvarló, aki egyik napról a másikra elfelejt. - a vér megállt bennem. Szóval még is elenged. Tovább lép. Egy fiatal szőke, kék szemű lány köszön vissza. 

- Ő a jövendőbelim. - feleli mosollyal a száján. Reflexből felállok. Utánam szól és kérlel, hogy üljek le. 

- Ő nagyapám barátjának lánya. Réges-rég odaígértek neki.  Te benned kihívást láttam, amit félig meddig megakartam lovagolni, talán még te is lovagoltál volna velem pár napig. Nekem viszont pontosan 1 hét múlva esküvőm. - könny szökik a szememben, erre ő csak mosolyog. Mint egy boldog férj. Nekem pedig még bűntudatom volt. 

- Szóval Lia arra kérlek, hogy ne mond el senkinek sem ezt a kis kavarodást. Nem hiszem hogy neked olyan sokat jelentettem. Szép lány vagy rólad azt is eltudom képzelni, hogy minden más nap más férfi csapja neked a szelet. - fejezi be mondandóját. 

Felállok, nem köszönök el. Rá se nézek. Elemér közeledik felém, intek hogy ne. Lemegyek a lépcsőn. Kristóf telefonszámát keresem ki. Kicsöng, fel is kapta, elmondtam hogy hol vagyok, azt mondta siet hozzám, várjam meg. Könnyeimmel küszködök nem akarok sírni.Egy könnycseppet sem érdemel meg. Kihívást? Én nem táncikálok, senki ágyába! 

Gondolataimban annyira elvesztem, észre se vettem, hogy megérkezett Kristóf. Karomnál fogva húzott a kocsiba. Rápillantottam és teljesen elvesztem, ami bennem volt mind kijött. Ő pedig csak csendben papír zsebkendőket tolva hozzám hallgatta végig. 

- Megtudta? - kérdezi miután lenyugodtam. 
- Nem, megnősül 1 hét múlva. - nyögöm ki és elkap újból a sírás. 

Kristóf összeráncolja a szemöldökét, valószínűleg ő sem tudott róla, sóhajtott egyet majd beindította a kocsit és elindultunk.