A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]

32.

Júlia

- Maffiába csöppeni? Júlia ez hol állt a terveid között? – kérdezem magamtól. Eltelt 3 hét. Mindennap edzünk. A tanítások sora, amit Dukász nyújt. Kristóf és a „hogyan légy titokzatos" szövegek. Kissé már kivitte az agyvizem. Megértem, hogy boldoggá akar tenni. De nagy veszélynek vagyok kitéve. Szövetség oroszokkal, amerikaiakkal, szerbekkel. Mire jó ez? Jakuza véletlen nem akar közbe jönni? Persze ott van Elemér. Belharc van. Dukász nem mondja, de sejtem valami nem oké. Minden éjjel későn fekszik le mellém. Papírok halmaza képekkel párosítva. Kész őrültség. Beszélnem kell Kristóffal. 2 hónapja vagyok itt, de semmi normális dolog nem történt. Mikor jön végre egy kis nyugi?

- Lia ezeket vedd fel! – hoz be egy kupac ruhát Nikolasz.

- Ez meg mi? – nyögöm ki.

- Jössz lőni.

- Mi van, ha pszichológiailag nem ajánlott fegyvert fognom?

- Itt senkinek nem ajánlott.

- A másik pedig, megtanulsz ma tőlem valami újat.

Farmer nadrág, hosszú ujjú, golyóálló mellény, bakancs. Ez mind fekete színben. Nem akarok rinya gépnek tűnni, de július van. Meg akarnak sütni ezek engem vagy már mindenki megőrült? Na meg Nikolasz tanít valami újat? Jézusom lassan már kész iskolába érzem magam. Dukásszal pedig minden olyan zavaros. Mintha nem is törné már magát azon, hogy megkapjon. Sajna, most nem a legjobb alkalom lenne ezen problémáznom.

- Kész vagy? – nyit be hozzám Ász.

- Kimerült vagy?

- Kicsit. – hazudom.

- Sajnálom, a tempó gyors, az idő kevés. Jövő hónapba Igor és Kíra esküvője. Jó lenne, ha elnapolnák.

- Megértem. Elmész?

- Nincs más választásom, szerintem még nagyon kérdőjeles.

- Miért nem mesélsz arról a verekedésről?

- Lia, megsebesültem. Elemér ellenem van, úgy érzem. A hasfalon a jobb keze, akit láttál.

- Mekkora köcsög.

- Lia itt nem köcsögök vannak. Annál rosszabbak. Azért nem foglalkoztam veled.

- Miért nem mondtad el?

- Azért mert nem akartam, hogy aggódj.

- Azt mondtad a feleséged vagyok.

- Az is vagy. Igaz nem szokványosan történt, hanem kijelentettem. De attól még szeretlek. Ha megsebesülök, ott van Dominik és Nikolasz, akik tudják ezt kezelni. Bárcsak Abdul is itt lenne.

- Hiányzik? – kérdezem tőle, de a hangomban ott az óvatosság.

- Fel se fogtam még. Semmit nem tudok róla. Azt se meghalt-e megölték. Ki tette. Ezek egyre jobban idegesítenek. Ott van Igor. A sok papír kép adat. A családja, ellensége, barátja. Próbálok gyenge pontot találni, de nincs. Elemérbe meg bele se kezdek. – akad ki nekem.

- Lia – észbe kap – öltözz már!

- Fordulj el! – parancsolom.

- Ezt te sem gondoltad komolyan szóval hajrá minél előbb. Amúgy egy pólót nézz a mellény alá.

Ilyen nincs. Majd felfal a szemével. Sóhajtozok, fújtatok. Idegesít is nem is. Egyszerűen nem bírok lépést tartani az érzelmeimmel.

- Mi lenne, ha legközelebb lassabban vetkőznél? 5 perc alatt lekaptál magadról mindent, mintha csak arra készülnél, hogy rám mássz.