A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]

19.

Júlia

Nem látom a szemében azt a ragyogást, azt a szikrát. Nem találom a társaságát frusztrálónak. Egyszerűen semmilyen ez az egész. Vajon a szemek időszakos kaland vagy csak Ő az az én életemben? Nem tudom. Bárcsak tudnám. Mindent megadnék azért, hogy bele lássák az elméjébe. Mit gondol? Rám gondol? Szeretne még magának? Muszáj vele beszélnem. 

Felállok és kimegyek pont elkapom ahogy kijön a szobájából. 

- Beszélünk? - kérdezem tőle. 
- Persze gyere be! - invitál a szobájába. Szürke és fekete szín dominál tükrös szekrénysor, egy hatalmas francia ágy és szőnyeg. Leülök az ágyra.

- Miről beszéljünk? - néz rám kérdő szemekkel.
- Rólunk. - megnyalom a szám direkt, hogy megnézzem, hogy reagál a nyitásomra. Oldalra dönti a fejét. Szóval rosszul döntöttem. 
- Ha arra gondolsz, ami volt. Az már elmúlt. - mondja szárazon - őszinte leszek akit elakartam venni, nem vehettem el.
- Szóval akkor már közömbös vagyok neked? - könny szökik a szemembe. Ó, de utálom, hogy ezt váltja ki belőlem. 
- Igen. - elfordítja fejét tőlem. Ösztönből felállok és kimegyek. 

Miért? Én ezt nem értem. Azt mondta mindennap rám gondolt. Azt mondta a házasság semmi. Akkor most mégis miért csinálja ezt? Nem is a szemembe nézve mondta. 

Nem hagyom ezt annyiban. Hazudik nekem tudom.