A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]

13.

Dukász 

- Végre csak ide ért! - kiáltok fel elég hallhatóan, hogy a fiúk is meghallják. 
- Ugyan, nem hinném ennyire örülsz, ne is játszd meg magad, nem szükséges - kihúzza a széket és leül. 
- De végül is miért ne? Örülök. Más részt pedig meguntam már, hogy állandóan a nyomomban van. Kérdezzen amit csak szeretne, egy finom vacsora mellett megtárgyalhatjuk, hogyan is óhajt végre leszállni rólam! - közlöm vele miért is ülök vele egy asztalhoz, amit mellékesen soha nem tennék.

Mindketten hosszasan néztük a választékot, majd döntésünket egy pincér hallgatta végig, s szolgált ki. 

- Elsősorban is árulja el a nevét, hisz nem akarja a "jard" megnevezést megkapni, vagy tévedek? - szavaim minden esetben sértőek.
- Fejét Igor a nevem Ász. - vágja hozzám. 
- A családod itt él? - kérdezek be.
- Nem, nagyapám volt itt egy ideig, viszont arról volt szó, hogy én kérdezek. - húzza el a száját. 
- Hajrá! 
- Mióta ismered Júliát? - ennek a kérdésnek annyi értelme volt, hogy még a szemem is forgattam mihest értelmeztem.
- Papíron régóta, személyesen pár hete talán. Nem tartom számon. Hisz mint tudja nagyon sok alkalmazott van a kezem alatt. 
- Az üzemelt helyek kialakítása saját pénzből zajlott?
- Részben.
- Mikor vett utoljára nagy tételben szeszes italt és kábítószert?
- A szeszt nem tartjuk számon, hisz bárok sorának vagyok tulajdonosa. Kábítószer talán egyszer kétszer partik alkalmából estek meg fiatalabb koromban. Volt egy olyan eset is mikor valaki keverte bele. 
- Szóval a neve nem mindig volt rettegett?
- Édesapám nem ismertem, nevelt apám pedig egy nagy cég vezetője. Így a nevem ismert volt mindig is. 
- Szülei miért váltak el?
- Nem igazán tervezett gyerek voltam. Ami pedig a legtöbb férfit megriaszt, egész fiatalkorban. 
- Hány évesek voltak?
- Szinte gimisek, talán harmadikosok, ha lehettek. 
- A nevelt apjával pedig... 
- Ő inkább apám. Egészen pár éves korom óta ő nevelt. Jó, bizalmas kapcsolat uralkodik a családom és köztem.
- Miért kezdtek magától félni az emberek?
- Nagyapámnak voltak ügyei mint utcai verekedések.
- Őt tartsa példakép ként? 
- Talán maga nem a saját nagyapját? - szúrok vissza.
- De. - zárja rövidre. 
- Ő nevelt fel. - szólal meg egy kis idő múlva. 
- Egyébként tart fegyvert? - folytatja a kérdezősködést.
- Nincs rá szükségem. 
- Saját család?
- Pár napon belül lesz az esküvőm. - azt már természetesen nem tettem hozzá , hogy addig lehet Elemér kitekeri a nyakam -Magának?
- Jelenleg Júliára szeretnék koncentrálni, bár 3 napja nem érem el. Nem tud valamit róla?
- Nem én felelek érte.- rázom le. 
- Melyik országba szeretne kijutni? - furcsa kérdés.
- Amerika, Orosz, talán Svájc esetleg Anglia. 
- Ezek közül hol járt?
- Orosz. Igor, járt valahol már külföldön? 
- Románia, azon belül Erdélyben nőttem fel. 

Továbbiakban csendben fogyasztottuk el ételünket. Miután befejezte az aktatáskájába nyúlt. Kivett egy kartont. 

- Felesleges volt a beszélgetés, de egyes kérdések tisztázódtak bennem. Tessék - löki elém a kartont - majdnem csak azt is tudom magáról milyen alsónadrágot hord. A kis csapata egy része pedig kevésbé nézhetne rám ilyen gyilkos szemekkel. 

Kilép az étteremből, kezembe veszem a kartont. Képek, papírok, a csapat minden tagjáról információk, kintiek akikkel kapcsolatot tartok. Pillanatok alatt kapcsolok. Mindent tud, de nincs bizonyítéka ellenem. Egyedül Júlia kotyoghat ki vagy vezetheti el Elemérhez. Új tervet kell szőni. Felállok, a srácok követnek miután rendeztük a fizetést. Beülünk a kocsiba. 

- Jól ment? - kérdezi az öcsém. 
- Hagyjuk ezt most. Majd Elemérnél megbeszéljük. - ezzel a végszóval rátapostam a gázra. 

Elemérnek elmondtam mindent. Kétségbe esett. Mondanám, hogy ettől az egész világom megborult. Az elvarratlan szálakat nem csal elvarrni, de teljesen el kell tüntetni.