It's time to grow up... (Joshua Bassett ff)

12. Rész

Amikor beléptem Josh felém fordította a fejét. Nagyon rossz volt így látni! Egyből elkezdtem sírni, de nem tudtam eldönteni, hogy most örömömben vagy bánatomban. Inkább mindkettő egyszerre. Hibáztattam magam, mert tudtam, hogy Josh miattam szenvedett balesetet, de közben örültem is, hogy nincs komoly baja. Mármint az agyrázkódás és a csonttörés is komoly, de legalább nincs életveszélyben. Bele se mertem gondolni mi történhetett volna.
- Annyira sajnálom! - mondtam sírva és megöleltem.
- Mit sajnálsz? Ez nem a te hibád volt! - mondta Josh és megpuszilta az arcomat.
- De minden az én hibám, eleve otthon kellett volna maradnod és akkor semmi nem történik! - mondtam még jobban idegesítve magamat.
- De nekem te fontosabb voltál! - mosolygott Josh, de látszott, hogy rosszul van.
- Nem lehetek fontosabb! Mi lett volna, ha valami rosszabb történik? Az egész családod halálra aggódja magát miattad és én is! - emeltem fel egy kicsit a hangom.
- Tess nyugodj meg! Tudod, hogy jól leszek!
- Anyukád is ezt mondta, hiszen Bassett vagy! - mondtam nevetve, de még mindig folyt a könnyem.
Josh megfogta a kezem. Nagyon megnyugtatott az érintése is. Örültem, hogy a közelemben volt, mert be kell vallanom, hogy már hiányzott.
- És azt megkérdezhetem, hogy történt ez az egész? - néztem Joshra megtörve a csendet.
- Hát igazából téged akartalak felhívni... - pirult el Josh - nem úgy akartam elmenni onnan, csak eszembe jutott Liv és megint ideges lettem, persze nem rád!
- Nem, Josh ezt nem mondhatod komolyan, hogy azért történt az egész, mert bocsánatot akartál kérni! Én nem haragudtam és mindent megértettem! - kezdtem el megint sírni.
- Tessa ne sírj már! Mondtam, hogy fontos vagy, ha nem lennél az most nem itt feküdnék törött kézzel és törött lábbal! - nevetett Josh majd megcsókolt.
Teljes szívemből szerettem ezt az embert, akit csak egy napja ismerek.
Nem tudtam volna elképzelni, hogy egyszer Joshua Bassett kórházi ágya mellett ülök a kezét fogva. Annak a Joshua Bassettnek, akit a mai napig idegesítőnek és nagyképűnek tartottam. Úgy látom kicsi ez a világ. De nagyon örülök, hogy megváltozott róla a véleményem. És most eszembe jutott Liv. Vajon miért szakítottak? Érdekelt a válasz, de most Joshtól nem kérdezhettem meg. Nem ez volt a legjobb pillanat ilyenekről beszélni. Amikor ezen gondolkoztam bejött az orvos és mondta, hogy ki kell mennem a szobából. Adtam még Joshnak egy puszit és kimentem. Az éjszaka további részében a folyosón ültem és vártam hátha valaki tud valamit Josh állapotáról.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

(Elnézést a helyesírási hibákért!)