It's time to grow up... (Joshua Bassett ff)

17. Rész

- Mi most együtt vagyunk? - kérdeztem halkan, de közben nem mertem Joshra nézni.
- Számítottam erre a kérdésre! És szerintem igen, vagyis ha te is szeretnéd és engem is szeretsz akkor miért ne. Nem mondtam még, de szeretlek Tessa Grey! Nagyon! - mondta a végén mosolyogva.
- Josh én is szeretlek... De szerintem egy kicsit korai még ez az egész.
- Ohh szóval ez egy nem lenne és megint rámenős voltam. Ne haragudj! - mondta Josh majd kezébe vette a mankóját és kiment.
Nem tudtam hova megy, de amikor elment lerogytam az ágyára és elkezdtem sírni. Joshnak csörgött a telefonja. Amikor megnéztem Liv képe volt a képernyőn és felette a szám és a neve: Szerelmem.
Nagyon ideges lettem Joshra, hogy azt mondta engem szeret és hívja a volt barátnője akinek még mindig nem volt átállítva a neve. Vagy még a kapcsolatuknak sincs vége? Ezzel Joshua bejött a szobába.
- Tessa amúgy tudnál mondani pár szót a dalomról amit mutattam neked? - kérdezte Josh és egy kicsit látszott rajta a szomorúság.
- Kérdezd inkább a barátnőd, ha már úgy is hívott! - mikor kimondtam felálltam az ágyról és becsaptam magam mögött az ajtót.
Leszaladtam a lépcsőn és minél hamarabb ki akartam menni az ajtón, de valaki megállított.
- Tessa hova mész? Baj van? - kérdezte Taylor, amikor rámnézett láthatta, hogy vörösek a szemeim a sírástól.
- Nem, semmi csak most jutott eszembe, hogy dolgom van. - mondtam szipogva.
- Gyere, mutatok neked valamit! - mondta Taylor, mintha nem is hallotta volna, amit neki mondtam.
A garázsba mentünk be és azon belül volt egy ajtó. Nagyon otthonos volt az a kis szoba és nagyon jól megcsinálták.
- Tudod Tessa erről a szobáról csak Claire, Laura és én tudunk. Vagyis mostantól te is. Ide jövünk, amikor szomorúak vagyunk vagy csak ki szeretnénk szellőztetni a fejünket. - mondta Taylor nyugodt hangon.
- Wow! Nagyon szép ez a hely és köszönöm, hogy megmutattad!
- És most ülj le és mondd el kérlek mi bánt! Josh volt az? Hidd el én tudom mennyire szeret téged és sosem akart megbántani.
- Tudom és igazából nem az ő hibája volt, hanem az enyém. - mondtam halkan.
- Mi történt pontosan? - faggatott tovább Taylor.
- Ez még az elején volt, amikor Joshua a szállodában megcsókolt. Megjelent a volt barátom azzal, hogy vissza akar kapni. Itt volt a vitánk Joshsal, hogy azt mondtam csak barátok vagyunk. De én ezt így is gondoltam, mert aznap szakítottak Livvel. Ezek után jött a baleset, ami szintén miattam történt. És most felajánlotta, hogy költözzünk össze. És nagyon jól esett tényleg, mert én is szeretem, csak ez szerintem még korai volt. Hiszen Livvel még mindig csak egy pár napja nincsenek együtt és persze Liv ma hívta is és az az érzésem, hogy Josh még mindig őt szereti. Amit persze teljesen megértek. - mondtam el és közben láttam, hogy Taylor végig figyel.
- Tessa el kell engeded a dolgokat. Semmi nem a te hibád, a baleset meg végképp nem. És, ha ez megnyugtat Joshua már rég nem szereti Livet csak most mondta el neki. Amikor a szobájából lejött az előbb, tőlem akart tanácsot kérni. Az igaz, hogy rosszul esett neki, hogy nem mondtál igent az összeköltözésre, de én mondtam neki, hogy ez teljesen normális, hiszen tényleg csak pár napja ismeritek egymást és mondtam, hogy ne is erőltesse. - mondta el Taylor.
Nagyon meglepődtem azon, amit mondott.

(Elnézést a helyesírási hibákért!)