It's time to grow up... (Joshua Bassett ff)

7. Rész

Ott ültünk az asztalnál egy szót sem szólva. Winter és Josh fent voltak, Liv pedig eltűnt. Mi pedig nem tudtunk semmiről. Claire engem próbált nyugtatni, hogy Josh nem ezért volt rám mérges, hanem mint láthattam más baja volt. De én ezt nem hittem el. Alapból nem volt szimpatikus és nem csodálkozok, ha én se voltam neki. De amilyen stílusban beszélt velem még rontott a saját helyzetén. Persze ha tényleg van valami nem haragudhatok rá, ugyanis kisebb gondja is nagyobb annál, mint engem is befogadni a családjába. Amikor kijött elém úgy tűnt, hogy semmi baja nincs. Bár furcsa is volt, hogy egyből megölelt. Lehet, hogy csak neki volt szüksége valakire. És amikor Liv kijött egyből elhallgatott. Valami tényleg nem volt rendben köztük. És én csak ronthattam ezen. Pedig tényleg nem akartam.
Húsz perc elteltével Winter lejött az emeletről, de nem mondott senkinek semmit. Leült mellém és belesúgta a fülembe:
- Ha szeretnéd, hogy megkedveljen most menj fel!
Egy kicsit elgondolkoztam. Miben segíthet az, ha most én felmegyek. De nem nagyon vártam választ erre inkább felálltam az asztaltól és felmentem.
- Bejöhetek? - kopogtam be az ajtón.
- Persze, gyere! És bocsánat a... - nem hagytam, hogy befejezze.
- Az semmiség! Jól vagy? - kérdeztem tőle aggódva.
- Hát persze, mint látod minden oké. - mondta szomorúan.
- Figyelj megértem és tök okés, hogy nem szeretnél velem beszélni és azt is elfogadom, ha nem vagyok szimpatikus csak kérlek próbálj meg megismerni. És megígérem, ha ettől félsz, hogy sosem hagyom cserben a családod!
Amikor kimondtam felálltam Josh ágyáról és elindultam az ajtó felé.
- Várj! - kiáltott Josh, amit szerintem még lentről is hallottak.
- Igen? - fordultam vissza.
- Köszönöm és sajnálom, hogy bunkó voltam, csak tudod nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna.
- Josh... - mondtam halkan - én nem tudtam és nem akartam rontani a dolgokon, gondolom milyen nehéz lehet neked és, hogy semmi kedved engem befogadni és most beszélni velem, szóval megyek is. Ja és ha tényleg azt gondolod, amiket mondtál, akkor nem kell elmondanod a családodnak! Nem fogom elfogadni a munkát! - a végére magamra erőltettem egy mosolyt.
- Nem, ezt nem teheted meg! A legjobb lehetőség és nem gondoltam komolyan, mert tényleg nem rád voltam ideges! Nagyon örülnék, ha te lennél a fotósunk! És mivel én majdnem elrontottam a lehetőséged, szeretnék felajánlani valamit...

(Elnézést a helyesírási hibákért!)