It's time to grow up... (Joshua Bassett ff)

18. Rész

- Köszönöm Taylor, hogy elmondtad és engem is meghallgattál, de most úgy érzem bocsánatot kell kérnem Joshtól. - mondtam és berohantam a házba.
Mentem fel a lépcsőn, miközben meghallottam, hogy Josh valakivel telefonál. Nem vagyok az a hallgatózós típus és most se az volt a célom. Meg akartam várni, amíg leteszi és akkor bemegyek a szobába. De túl hangosan beszélt Josh ezért mindent hallottam.
- Olivia ne hívj fel kérlek! Tudod, hogy minden a te hibád! Nem nekem én csaltalak meg, hanem te. És most amikor végre boldog vagyok és találtam egy gyönyörű lányt, felhívsz, hogy beszéljünk. És most lehet, hogy Tessával is vége lesz mindennek. Szóval köszönöm, de nem kérek belőled!
Hallottam, hogy Josh eldobja a telefont. Bekopogtam az ajtón, de nem hallottam semmit.
- Josh bejöhetek? - kopogtam megint.
Válasz nem érkezett.
- Josh tudom, hogy haragszol, de válaszolj légyszi! - mondtam egyre idegesebben.
Josh kinyitotta nekem az ajtót és megölelt. Akkor tudtam, hogy baj van. Sose láttam még így Josht. Nagyon rosszul esett. A fejét ráhajtotta a vállamra és sírt. Amikor nem ismertem, nem gondoltam, hogy ennyire érzékeny. Egyszer csak elengedett és leültünk az ágyra.
- Tess én sajná... Sajnálom nagyon! - mondta Josh de folyton elcsuklott a hangja a sírástól.
- Josh nyugodj meg először! Nem tettél semmit, csak nyugi. - simogattam Josht.
Már én is majdnem sírtam, ahogy láttam Josht, de nekem erősnek kellett maradnom. Pár percig csak ültünk és simogattam Josh kezét. Láttam, hogy nagyon szeretne valamit mondani, de a könnyeitől nem tud semmit mondani.
- Josh beszéltem apukáddal és ő mondta, hogy milyen fontos ez neked. És ne vedd a szívedre, mert tudod, hogy nagyon szeretlek, csak minden olyan gyorsan történt. De még úgyis maradunk kell itt, amíg fel nem épülsz teljesen. Csak utána mehetünk Los Angelesbe. - próbáltam elterelni a gondolatait a sírásról.
- Nem Tessa én sajnálom! Nem akartalak zavarba hozni vagy esetleg, hogy rosszul érezd magad. Mindent megtennék érted és ezért próbálok ilyen gyorsan mindent megadni neked, mert szeretlek. - vett erőt magán Josh, de néha még így is elcsuklott a hangja.
- És Livvel mi történt? Bocsánat nem akartam hallgatózni csak elég hangosan beszéltél! - kérdeztem halkan.
- Lehetne, hogy most erről ne beszéljünk, kérlek? - kérdezte komolyan Josh.
Nem erőltettem, csak bólintottam egyet. Josh elővette a gitárját, én pedig hallgattam a jobbnál jobb dalait. Nagyon tehetséges volt, mégse volt annyira híres. Nem is értettem miért. Egy nagyon jó sorozatban főszereplő, de rengetegen nem ismerik a sorozatot sem. Nagyon jó dalszövegíró, zenész és énekes. Nála jobbat nem is kívánhatnék. Ráhajtottam a vállára a fejem, becsuktam a szemem és csak hallgattam, ahogy gitározik.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

(Elnézést a helyesírási hibákért!)