easiert to run away. -taekook (befejezett)

~vége~

Egy hét telt el azóta. Eljártunk ide-oda.  Nagyon megszerettem őt.

Tánc óra után sétáltam Sugával az oldalamon, amikor valaki utánam szólt.

-Jungkook!

-Mr. Kim. -fordultam hátra. -Megvársz kint? -kérdeztem barátomat, mire bólintott. Megvártam, míg elmegy, aztán Tae felé mentem és öleltem volna meg, de ellépett. -Umm...mi az? Nincs itt senki.

-Beszélnünk kell. -mondta komoly hangszínen.

-Baj van? -kérdeztem aggódóan. Szomorkás mosolyt ejtett és lehajtotta a fejét.

-A barátnőm terhes.

-T-tessék? -próbáltam feldolgozni, amit mondott. -Még mindig szexeltek? De nem azt mondtad, hogy próbálod hanyagolni? -gördült le egy könnycsepp az arcomon.

-Ne sírj, kérlek.

-Már hogy ne sírnék?  Ez azt jelenti, hogy végeztünk? -bólintott. -De szeretlek. -folytak a könnyeim.

-Én is szeretlek Kooksi. De értsd meg, annak a gyereknek apa kell. -nézett szemeimbe.

-Tudtam, hogy nem fog sokáig tartani. Túl szép volt, hogy igaz legyen. -mosolyodtam el fájdalmasan. -Remélem boldogak lesztek együtt. -még egyszer felnéztem rá. -Viszlát Mr. Kim.

Sírtam. Zokogtam. Összetört a szívem.

Kimentem az iskola elé és a megbeszélthez híven, Suga ott várt.

-Kook, mi történt? Vörösek a szemeid, sírtál? -fürkészte arcomat aggódva.

-Nem hiszem, hogy ma átmegyek hozzátok. Szia. -és ezzel elindultam haza.