easiert to run away. -taekook (befejezett)

~beszéltél már vele?~

-Tudtad, hogy szép vagy? -említettem meg Jungkooknak, a nappaliban ülve, miközben ő a konyhában ténykedett.

-Ezt minden egyes nap elmondod. -mosolyodott el, amíg én a háta mögé osontam és megöleltem.

-Csak emlékeztetlek rá, el ne felejtsd. -kuncogott. -Beszéltél Jiminnel? -kérdeztem.

Hogy miért kellene vele beszélnie? Senkinek nem mondta el, hogy egy héten belül már nem leszünk Koreában. Ez nem lenne baj, de Jimin mégis a legjobb barátja. Na meg miattam amúgy sem sokat találkoztak mostanában. Folyton itthon van, mondjuk nem panaszkodom, mert imádom, de azt is tudom, hogy a többiek már hiányolják.

-Nem, még nem. Azt terveztem, hogy most szombaton elmegyünk kávézni vagy valami. Akkor majd megemlítem neki. -magyarázta tervét.

-Ahogy gondolod. -pusziltam nyakába. -Amúgy mit csinálsz? -érdeklődtem, a finom illatok után szimatolva.

-Olasz muffint. Gondoltam hangolódjunk rá. Úgyis nem sokára megyünk.

-Izgulok. -jelentettem ki.

-Én is, nyugi. -kuncogott. -De jó lesz, ne aggódj. -fordult hátra és ölelt meg. -Szeretlek. -motyogta a nyakamba.

-Én is téged nyuszi.