- Kop-kop. Bejöhetek?
- Persze- válaszolom, de annyira bele vagyok merülve az írásba, hogy fel sem fogom, ki akar bejönni.
- Heló. Gondoltam bejövök hozzád.. Meg nemsokára indulunk is.
- Oh, Jensen- nyugi Vee, maradj nyugodt. Póker arc.- Értem.
- Írsz?
- Igen- válaszolom szűkszavúan.
- Oké. Figyelj, bocsi a tegnapiért- rá vezetem tekintetem és leveszem a szemüvegem. Velem szemben áll, az asztal másik végében- Sokat ittam, még San Jose-ban is, aztán itt is.
- Felejtsük el. Én sem voltam a legjózanabb.
- Felejtsük... de tudnod kell, hogy attól még ugyan úgy csodállak. Téged is, a munkád is. De leginkább téged.
- Jensen, én.. Tudod, ez nekem nagyon durván kínos helyzet. Mármint érted, konkrétan írtam rólad, egy könyvet, ami tele van erotikus részekkel. Az egy dolog, hogy Dean Winchesterről, de te vagy Dean Winchester. És a forgatásokról is direkt jöttem el, mert féltem az ilyen kínos helyzetektől, mint ami tegnap is történt a Nerd HQ-ban. El akartam kerülni, hogy azelőtt a férfi előtt álljak, akiről írtam egy könyvet, akinek amúgy van egy felesége és gyerekei.
- Megértelek. De imádom a könyved. Nem kell félned tőlem.
- Hidd el, mindent megteszek ennek érdekében, de ez csak úgy jöhetne létre, ha nem rólad írtam volna már kettő könyvet is.
- Oké. Még egyszer bocsi, hogy kényelmetlen helyzetbe hoztalak tegnap, többször is. Nem bántam meg teljesen, mivel bevallom, vonzódom hozzád. De ha te nem akarod, nem erőltethetek rád semmit.
- De Jensen, nem mondhatsz ilyet. Van egy feleséged, családod.
- Igaz. Én most.. megyek. Indulnunk kell, majd jövünk. Szia- meg sem várja a válaszom, sarkon fordul és magamra hagy zakatoló gondolataimmal.
Nem sokkal azután, hogy elmentek, kimentem én is a dolgozószobámból. Felkaptam a tárcám, a napszemüvegem, és a kocsikulcsom, és elindultam bevásárolni.
Patricia is elment, így teljesen egyedül maradtam. Nem is baj, ki kell szellőztetnem a fejem.
Voltam a piacon is. Jobb, mintha a bevásárlóközpontban venném meg a zöldségeket. Frissebbek is, és nincsenek összefogdosva annyira.
Délután fél 6-ra értem haza. De legalább mindent megvettem.
Háromszor fordultam, mire behordtam mindent a kocsiból, majd nekiálltam kaját csinálni.
Végül tejszínes csirkét készítettem, köretnek tészta, és saláta. Imádok sütni főzni, és külön öröm, hogy édesanyám tanította meg, és szerettette meg velem.
- Háromnegyed nyolc van, vajon mi tart nekik ennyi ideig? Ki fog hűlni a kaja- motyogom magamnak, miközben az órát nézem. Lefedem az ételt, majd felmegyek a laptopomért.
Sokszor lehozom, és vagy a kanapén, vagy a konyha-szigeten egy bárszékben ülve írok. Most is így tettem, és felültem az egyik bárszékbe, háttal a bejáratnak.
Épp egy, OLYAN részt kezdtem el leírni. Gyorsan bekapcsoltam a hangszóróm, és bekapcsoltam Julia Michaels Heaven című számát, a Szürke 50 Árnyalata filmből. Lehet, hogy túlságosan is zenefüggő vagyok, de nekem kell, hogy a részhez illő zene szóljon.
Nagyon benne voltam az írásban, a zene is átváltott az ikonikus I see red c.számra, mikor megéreztem egy meleg érintést vállamon.
- Baszki!- ugrottam egyet ijedtemben, és talán túl erősen csaptam le a gépem.- Baszki.. Jared, legközelebb próbáld jelezni, hogy itt vagy, és ne ijessz meg!
- Bocsi, nem akartam- nevet- de már pár perce itt vagyunk. Nem nyitottál ajtót, de hallottuk a zenét, így bejöttünk.
- És nem vettem észre? Baszki... Már bocsánat, hogy csúnyán beszélek.
- Semmi baj. Főztél?- most Jensen beszél.
- Ahm, igen. Igen, főztem. Üljetek le- félretolom laptopom, majd a szekrények elé sétálok. A nagy tálat az asztal közepére tettem, majd visszafordultam evőeszközökért, és tányérokért.- A francba, gyere már- sziszegem magam elé. Ezért baj, ha alig ütöd meg a 165 centit. Nem éred el a szekrény felső polcát, mint most én sem.
- Várj, segítek- szólal meg mögöttem, túl közel hozzám Jensen. Mellkasát érzem hátamnak nyomódni, arcom mellett nyúl fel keze a tányérokért, másik kezét lapockámra tette.- Tessék- ezt már fülembe súgja, amitől kiráz a hideg.
- Kö-köszönöm, Jensen. Kedves- dadogom, és kiveszem kezeiből a tányérokat. Ujjaink összeérnek egy pillanatra.
- Nagyon szívesen- mélyen szemébe nézek, majd tudatomba vág, hogy a másik két férfi, Jared és Misha ezt a kis jelenetet valószínűleg érdeklődve figyelik. Elfordulok a férfitől, majd magamra erőltetve egy mosolyt, kifordulok előle. Kipakolom a tányérokat, és a hozzájuk tartozó evőeszközöket, majd leülünk enni.
- Hé, Veronika! Figyelsz ránk?
- Ja, oh, öhm.. Bocs Misha, kicsit elkalandoztam- és igen, ismét pro és kontra érveket állítottam fel a fejemben Jensennel kapcsolatban.- Miről maradtam le?
- Én kérdeztem, hogy mit csináltál, amihez az a zene kellett?
- Oh, írtam.
- És ahhoz kellett az a zene, ami egy igen erotikus film zenéje?- kérdezi Jensen. Rájött, mint ahogy a másik kettő is, hogy milyen részt írtam, tudja, de akkor is rákérdez. Azt akarja, hogy kimondjam.
- Jól gondolod. Olyan részt írtam. Amire nyugodt szívvel lehetne tenni egy 18-as karikát- mondom ki.- De hagy szomorítsalak el, nem rólad.
- Nem is rólam írod a könyveid, hanem Dean Winchesterről- vág vissza.
- Igen, igazad van. Bocsánat. Akkor nem róla.
- Hanem?
- Hanem..- kacérkodva megnyalom alsó ajkam- hanem egy másfélét, amihez lehetséges, hogy jobban értek. Részletesen, minden érzést, érintést, sóhajt és nyögést leírtam, ami egy olyan hálószobából szűrődhet ki, amiben két nő van- mondatom végére nagyot nyel, én pedig végig szemébe nézek. Szemem sarkából látom, ahogy Misha elfordítja fejét, Jared kissé megilletődve, szerintem majdnem félre nyelte a főztömet, mivel köhintett párat.
- Valóban?- kérdez vissza halkan a smaragd-zöld szemű férfi, egy fél perc csönd után.
- Valóban. És még az is megeshet, hogy élveztem is- erre ajkamba harapok, és felállok. Tányéromat a mosogatóba teszem, majd felkapva a laptopom, átvonulok a nappaliba.
