- Kész is milánói- kiteszem az asztalra a tálat. Miután mindenki szedett, és Jared töltött egy-egy pohár bort, és nekiálltunk enni.- Pff, ez meg mi a francért ilyen édes?
- Vee, ugye nem cukrot tettél bele, só helyett?- kérdezi barátnőm. A konyhapultra nézek, ahol egy nyitott befőttes üvegről a CUKOR felirat.
- Baszki, de.. Úristen.. Jó, megoldom. Ki milyen pizzát kér?
Kidobtam a milánóit, mivel nem igazán lehet rajta javítani. Hamar megrendeltem a pizzákat, amire azt mondták, hogy 1 óra, mire kihozzák. Ezzel csak annyi a baj, hogy mindjárt éjfél.
- Oké, mit csinálunk, míg kiér a kaja?
- Hát Patricia, ez egy jó kérdés- válaszolok barátnőmnek.
- Ismerkedjünk. Ilyen, kérdezz-felelek- dobja fel az ötletet Jared.
- Nekem oké, de átmehetnénk a nappaliba- erre mindenki rábólintott.
- Köszikee- igen, végre megjött a pizza. Odaadtam az árát a futárnak, meg egy kis borravalót, majd visszabattyogtam a nappaliba. Letettem a középen elhelyezkedő asztalkára.
Addig a 10 percig, míg ettünk senki nem szólalt meg, csak a kis hangszórómból szólt valami zene. Körbenéztem a kis társaságon.. Még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy a kedvenc sorozatom szereplői, akikről könyveket írok itt ülnek a nappalimban.
- Na jó, ez így nagyon szar. Mármint, a hangulat. Add csak ide a mobilod, kapcsolok valami normális zenét- szólal meg Patty.
- Én meg idehozom azt a megmaradt whiskyt- mondom, és így is teszek. Poharakkal, és ez üveggel térek vissza pár perccel később.
- Oké, én kérdezek. Veronika, melyik a kedvenc évadod?- szögezi nekem Misha a kérdését.
- Hm.. Nem is tudom, szeretem az összeset. Inkább a részekben van kedvencem.
- Oh, akkor kedvenc részed?
- Nos, Jared, itt tudnék hosszan felsorolni. De a Démon-Dean részek, vagy a 9.évad 12.rész. Igen, az.
- Az melyik is?- Misha összehúzott szemöldökkel gondolkozik.
- Mikor Sam és Dean egy ügy miatt szüzességi fogadalmat tesznek- ad választ Jensen. Én csak bólintok.
- De még ott van a 11.évad 12.része. De tényleg, rengeteg van. Ezeket próbálom is beleépíteni a könyvbe. De most- az asztalhoz hajolok a poharamért- Én kérdezek.
Még egy jó ideig ültünk, beszélgetünk, ittunk, míg azt nem vettem észre, hogy Shakira zenéire táncolok. A barátnőmmel.
- Huh... Pedig én nem is tudok táncolni- borulok a kanapéra. Elfáradtam. Elfáradtam, és emiatt nem néztem, hogy hova dőlök a kanapémon.
Igen, egyenesen Jensen mellé, és a lábamat is sikerült feltennem övéire.
- Basszus, bocsi. Nem láttam, hogy itt vagy, és sokat is ittam és..
- Semmi baj- arcán nagy mosoly húzódik.
- O..oké. Köszi- jó, ismét csak azt kívánom, hogy lesüllyedjek drága Luciferünk ketrecébe. Biztos kényelmes lehet.- Én most.. Megyek, és iszok egy pohár vizet. Több alkohol nem mehet ma le a torkomon- ezután kínosságomat vállamon cipelve kimegyek a konyhába. Szerencsére a nappaliból nem lehet átlátni ide, így egy pohár víz megivása után, leülök az egyik bárszékre. Rákönyökölök a márvány asztal-lapra, és hajamba túrva kifújom magam.
Nehéz. Nehéz tartanom magam, hogy ne másszak rá most rögtön Jensen Ackles-re. De van egy felesége, és három gyönyörű gyermeke. Nem tehetek tönkre egy családot, főleg úgy, hogy biztosra veszem, hogy semmit nem érezhet irántam. Ebben az egyben biztos vagyok.
A csaphoz lépek, és megmosom az arcom hideg vízzel. A kis törölközőbe hajtom arcom, és belesóhajtok.
Majd megérzek két, erős kezet a derekamon, és egy meleg leheletet a nyakamnál.
- Lenyűgöző vagy, Veronika Pavlov.
- Jensen..
- Imádom, ahogy kimondod a nevem- motyogja, majd belecsókol nyakamba. Ha nem tartana a derekamnál, biztosan összeesnék.- Az illatod is imádom- szavai kiűzték fejemből az összes józan gondolatot, és egy nagy sóhaj kíséretében hátravetem fejem, ami a mellkasába ütközik.
- Jensen, ezt ne.. ne csináld- eszmélek fel- Van egy feleséged. És gyerekeid.
- Shh, túl sok a beszéd. Engedd el magad- susogja. Miért kínoz engem ez a férfi?
- Jensen, fejezd be. Ne használd ki, hogy beléd vagyok esve- basszus, mit mondtam- Vagyis, a karakterbe, akit játszol. Kérlek- kibújok kezei közül, és szembe fordulok vele. Két kezével két oldalamnál támaszkodik a konyhapultba, így nagyjából szemmagasságban vagyok vele. Kínzó lassúsággal hajol fülemhez, én pedig alig kapok levegőt.
- Megőrjítesz, Veronika Pavlov. Mióta egyszer megláttalak a forgatáson. Nem tudlak kiverni a fejemből- ha ezt tovább folytatja, félek, hogy vagy szívrohamom lesz, vagy befulladok.- Az a mai fotózás pedig.. Nagyon szexi vagy.
- Jensen, kérlek, engedj. Hagy menjek. Hiába vannak érzéseim irántad, nem teszek tönkre emiatt egy házasságot, és egy családot.
- De...Oké. Menj csak.. - sóhajtva felegyenesedik, ezzel utat adva nekem. A nappaliba sietek.
- Srácok, én.. én megyek, lefekszem aludni, nem érzem jól magam.
- Mi a baj?
- Nyugi Patty, csak.. csak szédülök picit. Ha nem találjátok a szobákat, szóljatok nyugodtan, de Patty is segíthet. Sziasztok, jó éjt- meg sem várva válaszukat, felviharzok a szobámba.
Kulcsra zárom magam mögött az ajtót, majd nekidöntve hátamat szaporán veszem a levegőt.
Próbálom magam lenyugtatni, több kevesebb sikerrel. Mivel nem sikerült teljesen, kilépek a szobámból nyíló erkélyre. Leülök a hintaszékbe, és így, a friss levegőn sikerül normalizálni a szívverésem.
Ez nem történhetett meg. Nem, biztos csak álmodom. Azt álmodtam, hogy Jensen a fülembe súgja azt, hogy nem tud kiverni a fejéből, és hogy szerinte szexi vagyok. Nem. Ez egyszerűen nem történhetett meg. Biztos csak álmodom.
A fürdőbe lépek, és ismét megmosom az arcom. Felegyenesedek, és arcomat bámulom a tükörben. A rövidebb, sötét barna hajamat, sötétbarna szememet, teltebb ajkaimat, a nyakamon lévő pirosas lilás foltot, pá... Várjunk, mi van a nyakamon?!
Baszki, ez az ember kiszívta a nyakam. Atya úristen! A-tya úr-is-ten !!!
Ezt sürgősen el kell tüntetnem.. Vagy majd holnap reggel. Oké, most le kell feküdjek aludni. De előbb lezuhanyozom. Igen.
