1 hét és 2 nap múlva
10 perc, és megérkezem Vancouverbe, a forgatás helyszínére. Hajnal 5-kor indultam, hogy még emberi időben ideérjek otthonról.
Miután a 3 férfi elment tőlem, a vasárnapomat pakolással és pihenéssel töltöttem, majd hétfőtől szombat délig úton voltam. Rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik csak azért gyűltek össze a megadott helyszíneken, hogy készíthessenek velem egy képet, és aláírjam a könyvemet, amit megvettek. Hihetetlenül jó érzés.
Vasárnap este, mikor már lefeküdtem pihenni, jött egy értesítésem, miszerint Misha Collins, Jared Padalecki, és Jensen Ackles bekövetett instagramon. Nem nagy szám tudom..
Most viszont hétfő van, és mindjárt odaérek Vancouverbe. Délután 3 lesz mindjárt, így még tart a forgatás. A városba érkezve bementem egy Starbucksba, majd egy nagy pohár jeges kávéval a kezemben léptem be a WB stúdiójába.
Az eddigiekkel ellentétben, most beljebb merészkedtem. Épp vettek fel egy jelenetet, amiben Sam és Dean a bunker könyvtárában ülve beszélgetnek. Jött a csapó, és a rendező: és ennyi, felszólalása.
- Mára ennyi gyerekek- teszi még hozzá Robert. A kávémmal, és fekete táskámmal a kezemben lépek oda hozzá.- Oh, Veronika! Micsoda meglepetés. Rég jártál itt.
- Ne is mondd Robby. Hogy haladtok?
- Egész jól, ügyesek a srácok.
- Veronika? Szia- lép mellénk Jared.
- Szia. Te nőttél, mióta nem láttalak?- kérdezem nevetve.
- Persze, a hajam maximum- válaszolja- De te, mintha összementél volna- néz végig rajtam összehúzott szemekkel.
- Hé!- csapok vállára. Vörös, kígyóbőr mintás tűsarkú van rajtam, egy fekete ceruzaszoknya, és egy a cipőm színéhez passzoló, testre simuló, nagy kivágású ing.
- Jól van na, nem piszkállak.
- Azt megköszönöm. Úristen, az ott csak nem..? Rowena? Vagyis, Ruth Connell?
- De- mondja Robert.
- Akkor, ha megbocsátotok.. Ő a kedvenc boszim- ezzel otthagyom őket. Ruth épp Crowleyval, vagyis Markkal beszélget, mikor odaérek.- Elnézést a zavarásért, Ruth Connell?
- Igen drágám. De várj, olyan ismerős vagy nekem- összehúzott szemekkel vizsgálja arcomat.
- Hadd mutatkozzam be. Veronika Pavlov, író- nyújtom felé a kezem.
- Az a Veronika Pavlov?- kérdezi a férfi, majd vele is kezet fogok.
- Igen, én lennék az, aki szembe ment a forgatókönyvvel, és megírta a saját Odaát-ját- válaszolom nevetve.
- Örülök a találkozásnak. Imádom a könyved, és már nagyon várom a következőt.
- Igyekszem vele.. Még írnom kell bele kicsit, de nemsokára kezdődhet a munka másik oroszlán része.. Szerkesztés, és hasonlók..
- Veronika?- szólítanak meg.
- Szia Jensen.
- Szia. Nem hittem volna, hogy tényleg eljössz.
- Lesz egy kis megbeszélésem a stúdió vezetésével, meg hát megígértem, vagy mi..
- Értem. Nekem most mennem kell, meddig maradsz?
- Úgy tervezem, hogy szerdán megyek haza. Veszek ki egy szobát a belvárosban.
- Oké. Majd beszélünk- ezzel otthagy. Visszamegyek az autómhoz. A hátsó ülésen térdeltem, mert én ügyes, kiejtettem a kezemből a mobilom, ami leesett az ülés alá.
- Ho ho hoo, ezt a látványt meg tudnám szokni.
- Tessék?- amilyen gyorsan csak tudok, kimászok, és két lábamra állok.
- Azt mondtam, meg tudnám szokni azt a látványt, hogy egy ilyen gyönyörű nő, mint te, így térdel egy autó hátsó ülésén.
- Elnézést, azt sem tudom, ki vagy. És ez kicsit tahó, hogy ilyen szemérmetlenül bámulta a fenekem, és megjegyzést is fűzött hozzá. Csak ennyit mondtam..
- Csípős. Tetszik.. William Levy. És ön..
- Veronika Pavlov- nyújtom kézfogásba jobbomat.
- Az a Veronika Pavlov, aki a fehérnemű cég reklámarca? Vagyis, teste.
- Igazából író vagyok, de mindenkit más érdekel.
- Oh.. És, hogy-hogy itt?
- Mint azt említettem is, író vagyok. Az Odaát című sorozat egyik ismertebb fanfiction-ének vagyok az írója.
- Értem. Mindenképp megkeresem a könyvét, mivel sajnos nem olvastam.
- Ha akarja.. Most pedig, ha megbocsát, lenne dolgom.
- Az, hogy a környék összes férfiének a tekintetét magára vonzza azzal, hogy így mutogatja az amúgy elképesztően jó fenekét?
- Tahó!- ennyit mondok neki, majd becsukom a kocsiajtót. Átmegyek az autó másik oldalára, ahonnan már pillanatok alatt ki tudom venni a mobilom.
- Örültem az ismeretségnek, Veronika Pavlov, remélem lesz még szerencsénk!- szól utánam, én pedig a lehető leggyorsabban bemegyek a stúdió épületébe.
Hellóó, mindenkii😁❤️ Noss, ide most igazából annyit akartam leírni, hogy bocsi, amiért a fenti kép nem egyezik a leírtakkal😅😅😅 de igyekszem
Ha tetszik a sztori, nyomjatok egy Vote-ot, és örömmelfogadom a kommenteket is😁
Jah, és ezúton szeretnélek titeket megkérni, hogy lessetek rá ezekre a könyvekre is :
@GoddessofDean
@supeernaturaalfaan
