- Oké, most húzd fel a térded. Igen igen, szuper- magyaráz a fotós. Már az utolsó darabnál tartunk. Egy íróasztalon kell feküdnöm, hátamnak ívesnek kell lennie. Így látszódnak a tetoválásaim, de ez kell a cégnek, akiknek készülnek a fotók.
Nem vagyok úgy televarrva, csak van pár. Például a hátamon egy kígyó, ami rá van tekeredve egy szál rózsára. A fülem mögött van egy pici rózsa, és még pár apró minta, szétszórva testemen.
- Oké. Nagyon szépen köszönöm, Vee. Gyönyörű vagy és voltál, ahogy a képek is- a fotós beszéde közben magamra kapom a köntösöm.
- Köszi. De én megyek i..- megakadok szavaimban. A terem másik végéből Jensen Ackles árgus tekintete köszön vissza rám.- Én, me.. megyek. Majd beszélünk. Sziasztok!- elviharzok az öltözőbe, majd amilyen gyorsa csak lehet, visszaöltözök a ruhámba, és kimegyek.
Elhúzódott a fotózás, már este nyolc van. Az ég narancssárgás színben pompázik, a lemenő napnak köszönhetően. Az utca közepén állva az ég felé emelem arcom, és nagy levegőket veszek.
- Jól vagy?- hallok meg egy mély hangot hátam mögül. Ez nem lehet igaz..
- Öhm, igen, persze. Csak elfáradtam.
- Értem. Hol van a szállásod? Elkísérjelek?
- Nem szükséges. Egy órányira vagyok az otthonomtól, szóval hazamegyek.
- Értem, mi a szállodában leszünk. Amúgy.. csinos voltál.
- K.. Köszi. Kedves tőled- dadogom. Fejben most akkorát húztam be magamnak, mint egy ház.
- Nincs mit megköszönnöd. Örülök, hogy megismertük egymást.
- Én is. Kicsit fura, de én is örülök.
- Nekem is az.. írtál majdnem rólam egy könyvet, ez.. Ez tényleg fura, de a legjobb értelmében.
- Igen.. Ha nem baj, én most mennék. Tényleg elfáradtam, Patty rágja a fülem az új könyv miatt..
- Rendben, oké. Bocsi, ha feltartottalak.
- Jaj nem, dehogy..
- Oké. Jó pihenést, és vigyázz magadra az úton. Szia.
- Rendben.. Szia!- köszönök el tőle. Rám mosolyog, majd megvárja, míg beülök autómba, és elindulok.
- Én bele vagyok zúgva, a házas családapa, Jensen Acklesba- motyogom.
- Vee, egy kibaszott könyvet írtál a csávóról. Az egész világ tudja- vág vissza Patty. Na igen, ahogy ideértünk a házamhoz, inni kezdtünk. A Garrone hamar elfogyott, így áttértünk a whiskyre. Eléggé berúgtunk.
- De az a karaktere akit játszik. Ő pedig a házas családapa! Bassza meg, van 3 gyereke és egy gyönyörű felesége!
- Utálom azt a szót, hogy házas. Meg, hogy családapa. Túl sokszor mondod ki. Idegesít.
- De az- mondom, és megcsörren a mobilom- Ki a franc az, aki ilyenkor hív?
- Haló? Veronika Pavlov?
- Zach? Miért hívtál?
- Figyelj, tudod, hogy én és a stúdióm voltunk felelősek a három színész szállásáért.
- Ahha.
- Na és az történt, hogy csőtörés volt a szállodánál, és nincs hova menniük.
- Hívj fel egy másikat.
- Már megtettem, mindegyik foglalt. És, van még valami..
- Micsoda? Zach, mondd már!
- Mindjárt ott vannak nálad..
- Hogy tessék? Mi van?
- Ne akadj ki nagyon, esküszöm, hogy meghálálom.
- De Zach, ez.. Először nekem kellett volna szólnod. Mi van, ha nem is vagyok otthon?
- De otthon vagy. És ittál. Hallom a hangodon.
- Nem ez a lényeg! Zach Parker, ilyen nincs..- ebben a pillanatban szólalt meg a csengőm- Megjöttek. Ezt még megbeszéljük, szia- nem várom meg a válaszát, kinyomom.- Jensen, Jared, és Misha itt vannak, közbe jött valami a szállással, és itt fognak aludni- magyarázom a nőnek, majd újra megnyomják a csengőt- Megyek már!- kiáltom.
- Szedd össze magad, minden oké lesz.
- Remélem.- a bejárathoz állok. Végignézek magamon. Egy túlságosan rövid farmernadrág van rajtam, egy fekete atlétával. Amin nagy a dekoltázs. Fasza, tényleg fasza.- Sziasztok.
- Szia Veronika. Csőtörés volt a szállodában, és..
- Tudom tudom, Zach felhívott az előbb- szakítom félbe Jaredet.
- Ha zavarunk, kereshetünk más szállást.
- Misha Collins, alias Castiel angyalkám, ne beszélj marhaságokat. Van szabad szobám, szabad kanapém, fotelem.. El fogunk férni- beszél a józan eszem és a részeg eszem összekeveredve.
- Oké, köszönjük- válaszol nevetve. Biztos, hogy észrevették az ittasságom..
- Kerüljetek beljebb. Ha nem baj, gyorsan megmosom az arcom, aztán körbevezetlek titeket- nyelvem meg-megakad, ami látszólag szórakoztató a számukra. Na nekem nem.
Gyorsan, vagyis.. Jó, részegen nem megy olyan gyorsan, de megmostam az arcom. Nem segített túl sokat.
- Oké, és akkor ez itt az én szobám. Nyugodtan megnézhetitek, ha érdekel.- kinyitom az ajtót, és felkapcsolom a villanyt. A hálószobám viszonylag nagy. A falai mély bordó színűek, a bútorok sötét barna, fa mintájúak. Az ágyam kerete is ilyen, viszont a takaró, és az egész ágynemű szett szürke, vörös díszpárnákkal. Van egy beépített gardróbom, tele ruhákkal, cipőkkel, táskákkal, ékszerekkel, na meg dugi- piával.
- Hohoo.. Jól néz ki- mondja Sam, miután körbenézett.
- Szóval tetszik? Én imádom- mondom, majd rádőlök. Kezeimet fejem fölé dobva feküdtem, míg mellém nem ugrott valaki.- Hé!
- Bocsika.
- Jared, esküszöm, totál ellentéte vagy Sammynek- nevetek.
- Megkaptam már párszor.
- Valahogy éreztem. Amúgy, nem vagytok éhesek? Mert én igen.
- Most, hogy mondod..- szólal meg Misha. Jensen feltűnően csendes.
- Oké, összedobok valamit, vagy rendelek- feltápászkodom az ágyról. Jensen előtt megállva veszem észre, mennyire is törpe vagyok így, hogy nincs rajtam magas sarkú cipő.- És te, szereted annyira a hamburgert vagy a pitét, mint Dean?
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
