Este
A kis beszólogatós jelenetünk után, feljöttem a dolgozószobámba, és folytattam az írást. Viszonylag rövid ideig maradtam csak egyedül, mert kopogtak.
- Bejöhetek?
- Jensen Ross Ackles. Mondhatnám, hogy nem, te akkor is bejönnél.
- Az igaz- becsukja maga után az ajtót. Lecsukom a laptopom, és előre sétálok. Karba tett kézzel dőlök neki az asztalomnak.
- Segíthetek valamiben?
- Én csak...- közel lép hozzám, majd mire feleszméltem, már egyik kezével tarkómat fogva, másikkal derekamat szorítva ajkaimra tapasztja sajátjait. Visszacsókoltam. Hajába túrtam, másikkal hátánál fogva húztam magamhoz közelebb.
- Jensen, ezt nem szabad..- szakítom meg a csókot.- Nem lehet. Nem..
- Shh, ne beszélj- és újra csókba hív. Nem tudok ellenállni neki..
Pár percig csak így faljuk egymás ajkait, majd fenekem alá nyúl, és felültet az asztalomra. Áttér nyakamra meleg, nedves csókjaival, nekem pedig sóhajok szaladnak ki számon. Lábaimmal átkulcsolom derekát, és arcát kezeim közé véve visszahúzom ajkaimhoz.
Pólóm alá vezeti ujjait, és egy gyors, ügyes mozdulattal kikapcsolja melltartómat.
- Várj.. Kérlek, ezt most hagyjuk abba, míg még abba tudom hagyni. Egy alkalom nem ér nekem annyit, hogy tönkretegyek egy családot- újra én szakítom meg a csókot. Mellkasára teszem kezeim, és eltolom magamtól.
- Veronika.. Miért csinálod ezt? Kívánlak, és te is engem. Ne hidd, hogy nem vettem észre.
- Igen, basszus, ha lehetne akkor folyamatosan csak azt csinálnám veled, de van egy feleséged. Nem csalhatod meg, és van 3 gyereked, és utálom magam, amiért ennyiszer kimondom ezeket. És azért is utálom magam, mert vissza kell fognom magam, hogy ne essek neked bármelyik percben!
- Engedd el magad.
- Menj ki. Menj el! Kérlek.. Nem akarom ezt folytatni.
- Ez hülyeség. Akarod folytatni, mert nem húztál volna magadhoz, ha nem akarnád..
- Jensen, kérlek, fejezd be, és menj el!
- Veronika..
- Menj már ki, bassza meg!- hangom akarva akaratlanul hangosabb lett. Ő csak sóhajt egyet, és kimegy. Utána megyek, vagyis, csak az ajtóig, amit kulcsra zárok. A levegőt az előbbiek hatására szaporán veszem, majd hátamat nekidöntve az ajtónak, lassan lecsúszok a földre. A szívem majd kiugrik a helyéről, és legszívesebben ordítva sírnék.
Ehelyett némán engedek utat könnyeimnek...
Ott ültem a földön, összetörve, mert nem lehetek azzal a férfivel, akivel akarok. Az a csók pedig, maga volt a mennyország. Százszor és milliószor jobb volt, mint amilyennek elképzeltem, és ahogy leírtam.
Miután többnyire összeszedtem magam, átvonszoltam magam a hálószobámba. Úgy, ahogy voltam, beborultam a párnáim közé, és zokogva aludtam el.
