Június 4.
Európából tartok haza, Los Angelesbe. Hetek óta nem voltam otthon, mivel ilyen.. Hm, én csak úgy hívom, hogy dedikáló turnén voltam.
Nem igazán vágyom most másra, mint befeküdjek az ágyamba, és aludjak minimum 12 órát.
A gép szépen landolt, fogtam magamnak egy taxit, megadtam a sofőrnek a címet, majd fülhallgatómat fülembe dugva nézelődtem. Gyönyörű hely Los Angeles.
Végre hazaértem- gondoltam magamban. Beléptem az ajtón, és már köszöntem volna fel hangosan, mikor női nevetés hangja ütötte meg a fülem.
- Mi a..?- ledobtam a táskáim a földre, és lábujjhegyen elindultam a ház belseje felé.
- Oh Will...
- Mondd, szépség?
- Oh. Hohoho. Hé! Ez most komoly?- olyan szintű düh jelent meg bennem, hogy csak nevetni voltam képes- Tényleg? Danneel?
- Szívem? Azt hittem, később érsz haza?
- Szívem? Szívem? Mondd, te normális emberi lény vagy? De most halál komolyan. Rajtakaplak azzal a nővel, akit amúgy gyűlölök, és még van pofád- a kezembe akadó távirányítót vágom hozzá- úgy szólítani, hogy szívem?
- Most mit vagy úgy kiakadva?
- Hogy mit- most a fényképtartó repül- vagyok kiakadva?- kiabálom. Danneel közben magára kapva felsőjét próbál távozni.- Ülsz, ribanc! Gyerekeid?
- Mit érdekel az?
- Válaszolj már, a kurva életbe is!
- A nagyszüleiknél- motyogja.
- Oké- visszamegyek a bejárathoz, és bezárom kulcsra az ajtót.- Mindenki itt marad a seggén, míg azt nem mondom, hogy elmehet!
Előveszem a mobilom, amiben szerencsére megvan Jared száma.
- Haló? Veronika?
- Jared, bocsi, hogy zavarlak. Milyen gyorsan tudnád átküldeni nekem Jensen számát?
~Jensen Ackles~
- Haló?
- Szia Jensen. Itt Veronika.
- Oh, minek köszönhetem a hívásod?
- Hol vagy most?
- Veronika, baj van?
- Fogd be a.... pofád- ezt nem a telefonba mondja- Hol vagy most?
- Vancouver. Baj van?
- Ide tudsz jönni?Los Angelesbe? Minél gyorsabban! Fontos.
- Öhm, talán tudok szerezni egy repjegyet, de akkor is, 3 óra mire odaérhetek..
- Nem érdekel, ki is fizetem neked. De sietned.... Befogod a pofád, ribanc.... Bocs. Most leteszlek, majd hívj. Szia- oké. Talán el kéne kezdenem félni.
Elkérezkedtem, majd szuper gyorsasággal pakoltam össze pár holmimat, közben hívtam egy taxit. Háromnegyed órával később, már a repülőtéren voltam.
Szerencsére épp megkaptam az utolsó jegyet, a pár percen belül felszálló gépre. Gyorsan felhívtam Danneelt, de kinyomott.
3 órával később
Veronika elküldte a címet, így azt megmutattam a taxisofőrnek.
Egy nagyobb, fehér ház előtt álltunk meg. Kifizettem az utat, majd felmentem a bejárati ajtóhoz. Csengettem.
- Gyere!- nyit ajtót Veronika. Rövid, lenge nyári ruha van rajta, napszemüveg a feje tetején. Egy lapos talpú szandálban indul el előttem- Ezt nézd, kiket fújt ide össze a szél!
- Danneel?
