My king (Yoonmin) ✓

[1] - szörnyeteg

"(...) Csupán meg szerettem volna mutatni neked, hogy egy szörnyeteget is lehet szeretni."

Az idő gyönyörű volt. A tegnapi gyors zivatarnak köszönhetően a levegő frissnek és illatosnak hatott, s bár most sokan panaszkodnának az eső után keletkező sár és mocsok miatt, Jimin még ezeket is eszméletlenül élvezte a tavaszban. A fiatal fiú kedvenc évszaka a tavasz volt, ezt pedig meg sem próbálta eltitkolni mások elől.

Reggelente kicsattanó boldogsággal ébredt, első dolga pedig mindig az volt, hogy megetesse a kint lévő állataikat, kik már éhes szájjal várták a kedves fiút, hogy az megjelenjen előttük a táppal a kezében.

Érdekes kontrasztot képezett maga, Jimin helyzete és kedve a mindennapjaiban, hiszen szépen fogalmazva a családja nem tartozott a leggazdagabbak közé, sőt. Az egyik legalacsonyabb ranggal rendelkezdtek. A Park családfába tartozó egyének már évszázadok óta a hierarchia legalsóbb szintjén helyezkedtek el, s mintha csak kasztrendszerben élnének, amióta az eszüket tudják, munkára vannak ítélve.

Ez Jimint nem zavarta különösebben, hiszen dolgos személyiséggel volt megáldva; szerette a természetetet, az állatokat, a növényeket és az embereket is. Neki nem számított az, hogy maguknak termesztik a mindennapi ételt, melyből a megtermett táplálék nagy százalékát adózásként fel is kellett ajánlaniuk, vagy az, hogy soha nem hordhat szép, úri ruhákat, vagy, hogy mások mindig lenézik majd őt a rangja miatt.

Mindez nem zavarta Jimint, hiszen jól érezte magát a bőrében.

Az egyetlen dolog, amely felett nem tudott nyugodt szívvel szemet hunyni az volt, hogy a királyság alatt elhelyezkedő falu népe, s ezzel a családja is, az éhenhalás szélén álltak. Nem foglalkozik velük senki sem, a királyi család pedig még olyannyira sem, mint, ahogy azt eddig tette.

Ez az állapot őfelsége, Min Yoonsung, a császár halálával kezdődött, amely által az elhunyt uralkodó rangidős, elsőszülött fia, Min Yoongi, került a trónra. A helyzet a fiatal király hatalomra jutásával romlásnak indult, ez ellen pedig senki sem tehetett bármit is, hiszen az azonnali halállal járt volna.

Köztudott volt, hogy Min Yoongi a fejét veszi annak, ki ellentmond kegyetlen rendszerének.

Jimin is éhezett, persze, hogy éhezett, de ő még fiatalságának köszönhetően erejében volt, emiatt pedig sokkal jobban aggódott a kisgyerekekért vagy az öreg falusiakért, kik között a hőn szeretett nagymamája is ott volt.

A fiú féltette a családját és a falusiakat is, talán még jobban is mint a saját bőrét. Szeretett volna tenni valamit értük, hiszen belesajgott a szíve a látványba, miszerint a lakosok csak húzzák a lábukat maguk után és beszürkült arccal éhesen és szomjasan élik a mindennapjaikat.

Nem volt elég táplálékuk, sőt, tiszta ivóvíz sem állt rendelkezésükre, ezek a dolgok pedig nagyban befolyásolták az egyébként nyugodt, kis falusi életüket.

Az uralkodó szökőévben egyszer fogadott falusi embereket, kik szólhattak néhány szót a királyhoz, esetleg felvetethették az aggodalmaikat, - amelyek természetesen általában süket fülekre találtak -, Jimin pedig hatalmas elköteleződéssel kezdett reggel készülődni, ugyanis tudta, hogy ma beszélni fog a királlyal, Min Yoongival.

Nem állt szándékában rosszmájúan a király elé állni, hiszen becsben tartotta a saját életét, csupán azt szerette volna, ha valaki meghallgatta volna a fájdalmait. A királynak tudnia kell, hogy mi történik a faluban, onnantól kezdve pedig már nem Jiminen áll vagy bukik a dolog, hiszen maga, Min Yoongi dönti majd el, hogy foglalkozik-e a problémával vagy sem.