My king (Yoonmin) ✓

[21] - megérte

"A világ összes térképe közül az egyetlen, amit követni fogok az a szívedhez vezető térkép lesz."

Taehyung és Jungkook túlfűtötten estek egymásnak abban a pillanatban, amikor megérkeztek az ágyas lakosztályába. Oly régóta vártak erre a pillanatra, hogy hirtelen azt sem tudták, hogy hova kapjanak vagy, hogy mit műveljenek egymással, s pontosan ezért voltak oly követelőzőek a tetteik is.

Jungkook birtoklóan kapott Taehyung derekáért, amikor az levetette magáról az öltözékét, maga az ágyas pedig teljesen kifulladva rángatta le a harcosról a saját ruháit. Alig várták már, hogy végre ismét eggyé válhassanak, s ezt meg sem próbálták eltitkolni egymás elől.

Taehyung a nyakánál ölelte körbe az elismert katonát, s a tarkójánál fogva megpróbálta minél közelebb és közelebb húzni magához őt. Követelőzően csókolt bele Jungkook ajkaiba, kinek az orrán keresztül áramló forró levegője az ágyas arcára csapódott, ezzel mindkettejüket kellőképpen felhevítve.

- Annyira csábító vagy - morogta Taehyung fülébe Jungkook elmélyült hangon, mire az előbbi teljesen megborzongva kapott a harcos tincseiért, és önkéntelenül is felnyögött. - Alig bírom kivárni azt, hogy ismét eggyé válhassunk.

- Én sem - szusszantott elégedetten Taehyung, amikor a harcos hirtelen végignyalt a nyakhajlatán. - Kérlek, Jungkook-ah!

- Mit kérsz, Életem?

- Téged - nyögött egy hangosabbat az ágyas, ugyanis Jungkook a nyakát nyalogatva úgy döntött, hogy meg is tépázza a fogaival az ottani érzékeny területet. - Csak téged.

A harcos elégedetten elmosolyodott, amikor Taehyung csapzott, izzadt és teljesen kipirosodott valójára tekintett. Egyszerűen épp ésszel nem tudta felfogni, hogy hogyan lehet ez a gyönyörűség csak az övé; mármint nem teljesen az övé, de a császár haragjától jelenleg nem kellett rettegniük, hála Jiminnek és a furfangos ötleteinek.

Mindketten megpróbálták kihasználni azt, hogy most csak ők léteznek a kapcsolatukban, és, hogy senki sem szól bele az életükbe. Ilyen már nagyon régen nem történt velük, éppen ezért adtak hálát minden egyes együtt töltött pillanatért.

Imádták ezt a szabadságérzést.

Jungkook óvatosan eldöntötte Taehyungot az ágyon, hogy aztán fölé kerekedhessen és ismét belecsókolhasson a mámorító ajkaiba. Az ágyas nyöszörögve karolta át a harcost, és hirtelen olyan hatalmas boldogságérzet söpört végig a testén, hogy akaratlanul is kibuggyant néhány könnycseppje, amelyeket Jungkook természetesen azonnal észrevett.

- Mi a baj, szerelmem? - kérdezett rá aggódva, miközben megtörölte Taehyung arcocskáját, ki kedvesen felnevetett és Jungkook izmos felkarjára simított.

- Semmi, csak boldog vagyok - mosolyodott el az ágyas könnyektől csillogó íriszekkel, mire Jungkook is önfeledten nevetett fel, majd hálásan összedörgölte az orrukat.

- Szeretlek - suttogta kettejük közé, amely Taehyungból kellemes borzongást váltott ki.

- Én is szeretlek - mondta vissza az ágyas teljesen megbabonázva, mire Jungkook büszén elmosolyodott, és ismét lopott egy forró és szerelmes csókot a gyönyörű férfitől.

Egyszerűen nem tudtak betelni egymással. Nem akarták elhinni, hogy Taehyung lakosztályában nyugodtan hancúrozhatnak anélkül, hogy attól kéne félniük, hogy bárki is hirtelen rájuk ront. Mintha a sors vagy az univerzum hirtelen meghallotta volna a szerelmesek gondolataid, az ágyas lakosztályába hirtelen a nagyrabecsült császár, Min Yoongi, rontott be, a turbékoló pár pedig úgy rebbent szét, mintha soha nem is álltak volna közelebb egymáshoz.