My king (Yoonmin) ✓

[19] - küzdelem

"Bárcsak lenne egy jobb módja annak, hogy elmondhassam neked mennyire szeretlek. Belevésni az égbe vagy aranyba mártani az összes érzésemet. Azonban az igazság az, hogy ez az érzés sokkal egyszerűbb, mint az elébb felsorolt dolgok. (...)"

Jimin teljesen ledöbbenve vezette végig a tekintetét a koronahercegen, ki úgy látszott, hogy lassan el fogja veszíteni a józan eszét, ha így folytatja és, ha nem lesz képes legalább egy kicsit is megnyugodni. Össze-vissza hadonászott, miközben nem tudta abbahagyni a járkálást, sőt, a kiabálást sem.

- ChoongGi, nyugodj meg! - fogott rá a herceg vállaira Jimin ijedten, ugyanis tényleg megrémült attól, ahogy az említett viselkedett; még sosem látta ChoongGit ilyen állapotban, éppen ezért nem tudta, hogy mégis hogyan kéne kezelnie a hirtelen kialakult helyzetet. - Nincs semmi baj!

- De igenis van baj, Jimin! - sóhajtott egy mélyet ChoongGi, miközben Jiminnek hála sikerült valamelyest megnyugodnia. A teste fáradt ernyedt össze Jimin karjai között, arcát pedig a fiú vállába temette; eszméletlenül el volt keseredve. - Nem engem szeretsz, ez a baj!

- ChoongGi, én... - akadt meg egy pillanatra a mondatában Jimin, miközben megpróbálta felvenni a szemkontaktust a herceggel. - ...nekem még mindig fontos vagy, nem is tudod, hogy mennyire, de én a császárt kedvelem. Yoongival szeretnék lenni.

ChoongGinak alig maradt ideje arra, hogy normálisan reagálhasson arra, amit Jimin mondott neki, ugyanis pillanatok alatt Min Yoongi jelent meg mellettük, a herceget pedig óvatosan odébb tolta Jimintől. A császár nem akarta megszegni Jimin kérését, azonban ahhoz túlságosan is kíváncsi volt, hogy ne hallgassa meg a kettejük beszélgetését, így most, hogy úgy érezte közbe kéne lépnie, meg is tette ezt.

Igaz, eszméletlenül tetszett neki az, hogy azt hallhatta Jimintől, hogy ő vele szeretne lenni. Neki ennél nem is kellett volna több.

A koronaherceg pedig ugyan nem merte kiereszteni a könnycseppjeit, de végtelenül el volt keseredve, és egyszerűen épp ésszel nem tudta felfogni, hogy Jimin hogy mondhatott neki ilyesféle dolgokat. Hogy a császárral akar lenni? Hogy őt kedveli? Mindez hihetetlennek tűnt. Hihetetlennek és igazságtalannak.

- Van egy ajánlatom - fújta ki a bent tartott levegőjét ChoongGi frusztráltan, miközben egy erőltetett mosollyal az ajkain pillantott fel Jiminre, később pedig az unokatestvérére is. - Küzdjünk meg Jimin kegyeiért! Győzzön az erősebb.

- Mi? Ne-... - kezdett volna Jimin szabadkozni, azonban a császár hirtelen a szavaiba vágott.

- Rendben - bólintott rá az ajánlatra Min Yoongi azonnal, a parasztfiú azonban ijedten pillantott a valójára, abban reménykedve, hogy minél hamarabb meggondolja magát. Ez az egész egy nagy hülyeség volt; mégis miért kéne megküzdeniük a kegyeiért?

- Nem, nem fogtok megküzdeni - jelentette ki Jimin kétségbeesetten, miközben megpróbált minél jelentőségteljesebben pillantani Yoongira, hátha ezzel valamennyire meghatja őt. - Nem szeretném, ha megküzdenétek.

A császár csak egy nyugtató mosollyal az ajkain tekintett le Jiminre, s, hogy megnyugtathassa a fiút, nyomott egy apró csókot a homlokára. Látta, hogy Jimin mennyire aggódik és, hogy mennyire nem szeretné, hogy erre a küzdelemre sor kerüljön, de ha ChoongGi mindenáron abban az álomvilágban akarja ringatni magát, hogy ezzel talán megszerezheti Jimint, akkor tessék! Megkapja, amit akar, de a fiú soha nem lesz az övé.

Még, ha esetleg a harcot a koronaherceg nyeri is meg, Min Yoongi akkor sem engedné át neki Jimint; a parasztfiú nem egy tárgy, amit meg lehet nyerni vagy, amit csak úgy ide-oda lehet dobálni attól függően, hogy ki ül a magas lovon. A császár mindezen dolgokat nagyon is jól tudta, csupán igazán vágyott már arra, hogy móresre taníthassa az unokatestvérét.