My king (Yoonmin) ✓

[6] - hiányoztál

"Arra emlékeztetsz, hogy a szívem még mindig életben van
Mert, akármikor hazatérsz
olyan gyorsan kezd dobogni
hogy visszahoz engem az életbe"

Kim Taehyung szintén a császár egyik ágyasa volt, ki külön lakosztállyal rendelkezett, csakúgy, mint Jimin, ez pedig annak volt köszönhető, hogy ő is hímnemű volt. Senkinek sem tett volna jót, ha a sok kényes és vinnyogó lánnyal együtt lett volna bezárva egy közös lakosztályba, bár valljuk be, hogy az egyedüllét sem volt valami kellemes.

Taehyung éppen az ágyikójában ücsörgött, miközben egy régebbi költő írásait olvasta, amikor Jungkook hirtelen betoppant a lakosztályába egy ájult fiúval a karjai között, majd sietős léptekkel Taehyung felé kezdett lépkedni.

- Jungkook! - pattant fel Taehyung ültéből izgatottan, amint meglátta az elismert harcost, azonban, amikor észrevette Jungkook mögött a császár unokatestvérét is, ijedten torpant meg a lépteiben, és inkább, hogy elrejthesse zavarát, mélyen meghajolt. - Hercegem.

- Nem kell a formalitás - legyintett egyet ChoongGi, hiszen fejben csak arra tudott gondolni, hogy Jimin minél hamarabb jobban legyen. - Csak segíts a fiún, kérlek!

Taehyung azonnal tudta, hogy miért is hozták most hozzá ezt az ájult fiút, éppen ezért az egyik pótágyhoz vezetve Jungkookot, megmutatta neki, hogy oda helyezze le a megsebesült fiút. A férfi ágyas azonnal leguggolt a szőke fiúhoz, hogy megnézhesse a pulzusát, és miután megérezte azokat az apró dobbanásokat, megkönnyebbülve sóhajtott néhányat.

- Mi történt? - kérdezte elhalt hangon Taehyung, ugyanis képtelenség volt nem észrevenni az ájult fiú sebekkel teli hátát, melyekből még mindig bőszen csorgott a vörös folyadék, s magából a bőrből, mely a hátán húzódott végig, aligha maradt néhány cafat.

Mintha valaki megfogta volna a fiú hátát és kiszakította volna a helyéből, amely egyszerűen a legszörnyűbb dolog volt az egész világon. Taehyung el sem tudta képzelni, hogy milyen hatalmas fájdalmakat kellett ennek a szegény fiúcskának átélnie.

Taehyung kérdésére senki sem válaszolt, bár ebben a pillanatban ez nem is számított fontosnak. Az volt a lényeg, hogy Jimin sebei minél hamarabb le legyenek ápolva, hogy valamilyen szinten jobban érzhesse magát a parasztfiú, éppen ezért Taehyung inkább nem is forszírozta tovább a dolgot, csak heves léptekkel sietett el a gyógynövényeiért és gyógyszereiért.

A férfi ágyasnak nagy tehetsége volt az efféle dolgokhoz, s igaz, nem volt egy vérbeli orvos, de tudta a dolgát, és azzal is tisztában volt, hogy segíteni fog ezen a szegény fiún. Igaz, hazudna, ha azt mondaná, hogy nem érdekelte őt, hogy mégis mi történhetett, azonban jelenleg nem kellett, hogy ezzel foglalkozzon.

- Jungkook, kérlek, hozz ide egy kötényt onnan! - mutatott a ruhadarabok felé Taehyung, az említett pedig azonnal átnyújtott neki egyet a ruhadarabok közül. - Leveszem a ruháját, hogy könnyebben hozzá tudhassak férni, de nem akarok kellemetlenséget okozni, így a derekára kötöm ezt a kötényt - magyarázta Taehyung, miközben remegő kezekkel elkezdte lefejteni a fiú már eleve szétszakított ruháját.

Taehyung nagyon nehezen bírta ki, hogy ne kezdjen el ő is pityeregni, ugyanis olyan szinten megsajnálta az ágyon fekvő, elalélt fiút, hogy legszívesebben tört és zúzott volna. Ugyan nem tudhatta, hogy mi is történt pontosan, azonban volt egy sanda gyanúja, miszerint a császár keze van a dologban.

- Nekem el kell mennem egy kis időre - jelentette ki Min ChoongGi kelletlenül, hiszen tény, hogy utálta a gondolatot, miszerint itt kell majd hagynia Jimint. - Vigyáztok rá, ugye?