My king (Yoonmin) ✓

[11] - játékszer

"Ha szerelmes vagy és közben elhervadsz, az nem szerelem, hiszen szerelmesen a rózsa kivirágzik."

Másnap délután Jimin egy kedves és felhőtlen mosollyal az ajkain sétált Taehyung lakosztálya felé, ugyanis amelett, hogy beszélni szeretett volna a férfi ágyassal, kérdezni is szeretett volna tőle valamit.

Valószínűleg már sokakban elfelejtődött volna Heo Chansook, a főudvarhölgy neve, azonban Jimin nagyon is számon tartotta a kisasszony kedvességét és nyitottságát azon a napon, amikor a palotába érkezett. Heo Chansook volt az első ember, aki szóba állt vele, sőt, még segített is neki, azonban a parasztfiúnak még azóta nem volt alkalma megköszönni az udvarhölgy kedvességét.

Azon a napon látta őt először és utoljára, és az igazat megvallva nem kicsit aggódni kezdett emiatt, azonban mindezt betudta annak, hogy hosszú napokig ájultan feküdt Taehyung lakosztályában, ezért nem láthatta a főudvarhölgyet a környéken.

Éppen emiatt igyekezett Taehyunghoz kora délután, egy jó nagy adag boldogsággal. Meg szerette volna kérdezni az ágyast, hogy merre találja Heo Chansookot, egyébként pedig meg szerette volna osztani Taehyunggal a hatalmas hírét, miszerint most már sokkal többet lehetnek együtt Jungkookkal, a császárral kötött kompromisszumaiknak köszönhetően.

Jimin valójában maga sem tudta, hogy miért ennyire boldogságtól kicsattanó. Reggel mosolyogva ébredt, gyönyörű napsütésre, méghozzá madárcsicsergésre is, így tényleg nem volt miért panaszkodnia.

Csupán annyi volt a gond, hogy egyedül ébredt. Hiányoztak neki a meleg és erős ölelések.

- Taehyungie! - kopogott be az említett lakosztályának ajtaján, azonban mivel megpillantotta Taehyungot az ágyában lebzselni, mosolyogva beengedte magát a kisebb bungalóba.

- Jimin! - pattant fel az ágyról Taehyung aggodalmasan, hiszen azt gondolta, hogy a császár mostanra már biztos többezer sebet ejtett a szegény parasztfiún a ChoongGival való csókja miatt. A férfi ágyas eszméletlenül aggódott a fiúcskáért, azonban korántsem tudott volna bármit is tenni a védelmében; csupán várt és imádkozott. - Istenem, hát jól vagy? Mutasd magad! Hol kell lekezelnelek?

- Sehol sem - kuncogott fel Jimin édesen a másik aggódásán.

Taehyung nem hitt a fiúnak. Kétségbeesetten kezdte kezei között forgatni Jimin testét, azonban miután egy karcolást sem talált a parasztfiún (a hátán végighúzódó sebeken kívül), gyanakodva pillantott az előtte állóra és felvont szemöldökkel várt a magyarázatra.

- Hol voltál mostanáig? - akadt ki Taehyung egy hatalmasat sóhajtva. - Azt hittem, hogy bajod esett. Már azon gondolkodtam, hogy hogyan siessek a segítségedre.

- Nem lett volna szükség rá, Taehyungie - rázta meg a fejét Jimin kedvesen, mire a férfi ágyas arckifejezése is meglágyulni látszott, egy idő után pedig ugyanolyan mosollyal nézett vissza a parasztfiúra, mint, ahogy azt ő az elébb tette. - Gyere, elmesélek mindent!

A két ágyas Taehyung fekhelyén helyezkedett el, és, amint a fenekük leért a faágyra, Jimin beszélni kezdett, onnantól kezdve pedig már nem volt megállás. Hatalmas beleéléssel magyarázta Taehyungnak a történéseket; elmesélte, hogy a császárral egyezséget kötöttek, ahogy azt is elmondta, hogy milyen óvatosággal és csodálattal ért hozzá Min Yoongi. Hogy milyen mámorítóak voltak a hátára érkezett, forró csókjai.

Jimin nem kicsit elszégyellte magát, amikor ilyenekről kellett beszélnie Taehyungnak, azonban olyan hatalmas volt a bensőjében az adrenalinszint, hogy muszáj volt valakivel megosztania az érzéseit.