"De a világ már kimerült, és az egyetlen megmaradt vagyonunkká a szerelem vált."
(néhány hét múlva)
Taehyung kifulladva és teljesen fáradtan sétált a lakosztálya felé, ugyanis éppen egy teli kosár gyümölcsöt cipelt a karjaival, hogy aztán szépen elfogyaszthassa a finomabbnál finomabb ételeket. Nyár lévén rengeteg gyümölcsfa hozta meg a palotának a termést, ilyenkor pedig bárki kedvére vehetett le a fákról érett gyümölcsdarabokat.
Taehyung is így tett, azonban a tűző napon olyan szinten meleg volt és a kosara is olyan szinten nehéz volt, hogy akaratlanul is hamarabb elfáradt. Csak arra várt, hogy végre levághassa magát a saját fekvőhelyére és addig tömhesse magába a finomságokat, amíg hánynia nem kell az ízüktől. Igen, ez kifejezetten egy tökéletes tervnek tűnt.
A férfi ágyas azonban arra nem számított, hogy lesz majd valaki, aki valamilyen szinten romba dönti majd az eltervezett programjait.
Az említett éppen egy hatalmas sóhajjal karöltve lépett be a lakosztályába, azonban, amint meglátta, hogy ki ül éppen az ágya szélén, szükségesnek érezte, hogy az ajkaihoz kapja a kezeit, ezzel szépségesen a földre ejtve a gyümölccsel teletömött kosarat. Egyszerűen nem hitt a szemének; vagy vajon ez csupán egy újabb csúfondáros álom lenne?
- Jungkook - ejtette ki a szerelme nevét az ajkai közül, mire az említett kedvesen elmosolyodott, és megpróbált felállni Taehyung ágyáról, azonban, amint megpróbálkozott két lábra állni, a végtagjai hirtelen összecsuklottak alatta.
A férfi ágyas önkívületi állapotban sietett a kedveséhez, aki nagyon úgy látszott, hogy súlyos és mély sebeket szerzett a fronton, ezek miatt pedig az egész teste elgyengült. Taehyungot egyáltalán nem érdekelték a földön heverő gyümölcsök, hiszen jelenleg Jungkook életéről és jólétéről volt szó, így amennyire csak tudta, a gyenge karjaival felráncigálta a harcos elernyedt testét, majd a saját ágyára fektette azt.
Hatalmas gyorsasággal szaladt el egy rongyért, hogy bevizezhesse azt, s hogy aztán Jungkook homlokára helyezhesse. Félt attól, hogy a harcos netalán belázasodik majd, így mindenképpen meg kellett előznie a teste felforrósodását. Amikor Taehyung éppen elsietett volna Jungkook teste mellett, hogy több eszközt vehessen magához, amelyekkel kitisztíthatja a szerelme sebeit, a harcos hirtelen megragadta a férfi ágyas karját, ezzel maga mellett marasztalva őt.
- Nagyon szeretlek - lehelte a szavakat Jungkook megfáradtan, miközben egy lágy mosolyt is megengedett magának. Taehyung alapjáraton eszméletlenül megnyugodott volna ettől a két szótól, azonban ebben a helyzetben inkább egy búcsúzásnak hangzott, mintsem szeretetkifejezésnek.
- Jungkook, fejezd be! - ingatta a fejét Taehyung feszülten. - Nem merj itt nekem búcsúzkodni!
- Én csak kimondtam az érzéseimet - kuncogott fel Jungkook, azonban önfeledt nevetése egy idő után csúfos köhögésbe avanzsálódott át.
Taehyung mélyen kifújta a bent tartott levegőjét, majd inkább kihúzta a karját Jungkook ujjai közül. Nem szerette, amikor Jungkook elviccelte az ilyesféle komoly helyzeteket; hát nem veszi észre, hogy a szerelme mindjárt idegösszeroppanást kap? Még most is van kedve viccelődni?
A férfi ágyas dühösen huppant le Jungkook mellé, hogy kellőképpen elláthassa megfáradt testét, tekintetével pedig egyfolytában azon volt, hogy éreztethesse a kedvesével, hogy mennyire nem tetszik neki ez az egész helyzet. Mármint nem az, hogy itt van mellette a harcos vagy az, hogy el kell látnia a sebeit, hanem az, hogy Jungkook ebből az egészből egy idióta viccet képes csinálni. Vajon az is vicces lesz majd, ha a sebei elfertőződnek és végül amputálni kell majd őket?
أنت تقرأ
My king (Yoonmin) ✓
أدب الهواة"- Kenyeret és cirkuszt a népnek! - A cirkusz már meg van. De a kenyér hol marad?" Park Jimin egy egyszerű falubéli, méghozzá a legszegényebb családból származik. Látva azt, hogy a falu népe és a családja éheznek és nap, mint nap szenvednek, elhatár...
