Az én nevem Emily Blue.16 éves vagyok egy szar múlttal a hátam mögött.Hogy mire készülök?
Jó kérdés,de az biztos,hogy őrültségre.
Egyáltalán nem vagyok átlagos.
Miért?Itt a válasz:
Vérfarkas vagyok és nem félek használni a karmom.
És ez még a legkis...
Azóta már haza értem és neki is álltan a kis dolgaimnak. Miután elvégeztem a "szuper" teendőimet,már indultam is. De előtte átöltözök gondoltam. Szóval át vettem egy fekete nadrágot és egy fekete polót (mivel szoknyába nem tudok annyira edzeni). Hajamat lófarokba kötöttem és már készen is álltam.A késeimet a zsebembe rejtettem persze úgy,hogy ne zavarjon. Amik így néztek ki:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csendben lépkedtem hallgatva az erdő zaját.Gondolataimba merülve ballagtam úticélom felé. Igazából nem is volt úticélom csak kereseni akartam egy kisebb tisztást. ××× Ne!Ne gondolj vissza!Hallod?!Felejsd el!!!Megint vissza akarsz emlékezni?Mond te észnél vagy?Nem, valóban nem.-járnak fejemben a gondolatok-Megint vissza emlékszem és mindig feltépem a sebeket nem szeretek vissza gondolni a múltra.Utálom az egészet.Gyűlölöm...
Csak megyek és megyek észre se veszem a körülöttem lévő világból semmit.És evvel már ha olyan helyzetbe kerültem volna lehet nagyon megsebezhetett valami akár. -Észhez térve körpillantok-biztosan az erdő közepén járok. Ahogy körbe fordulok elámulok.Amit nálam ahoz képest elég nehéz elérni.Mégis elcsodálkoztam arra,hogy ilyen helyen vagyok.
Bár már ősz van mégis úgy virítt a nap mintha csak így lett volna tervezve.A nap megvilágította a fákat így azoknak levelei még jobban látszodtak.Levelek majd nem mindenszínben pompáztak.Hallgatom a patak csobogását,madarak csipergését,levelek csörgését ahogy a szél fújta őket. Kiválasztottam egy fát.Miután be is melegítettem egy picit.Elő húztam késeim.Volt egy maszkom azt felvettem, ha ide találna valaki ne lássa az arcom.Szóval elővettem késeim a kiválasztott fába kezdtem lőni őket.Egy részben stressz levezetésben szolgált jól. Kezembe fogtam az utolsó késemet,kezemet felemeltem fejem mellé, beszívtam majd erősen kifújtam ezzel egyetemben a fegyvert elhajítottam.Olyan erővel dobtam hogy a fába egy nagy lyuk keletkezett.Oda lébdeltem és megpróbáltam kirángatni a késeket a fatörzsből.Ami elég nehéz volt tekintve nagyon erősen hajítottam,így nagyon mélyre fúródott be. Nem hiszem el-mondogattam magamban.Jó!-elégeltem meg és szorosan rájuk szorítottam és egy fezses mozdulatot véghez véve kirántottam a fából őket.Megnéztem nem esett-e bajuk,de evvel nem akadt próblémám úgy látszik.Gondosan elrakosgadtam egytől egyig.Utána mikor nem tudtam mivel húzni még az egy mély levegőt vettem és átváltoztam.Ismerős érzés járta át a testem.Egy már pillanat alatt máris egy fehér bundájú farkas voltam.Vagy pontosítva vérfarkas. Szemem eddigieknél is jobban kiélesedtek amit én rendkívül kedveltem.Tekintettel arra,hogy nagyon régen változtam át kicsit szoknom kellett ezt a négy lábon járást. Pontosan tudom mennyi időbe telik ez a szakasz nyugodtan állva vártam néhány percet és ezútán szaladtam csak szaladtam. Persze valakinek vagy éppen valakiknek ezt is megkellett zavarniuk. Megtorpantam amikor neszt halottam.Megmerészeltem elbújni hátha sikerül.Bár ezen még én is röhögök fehér rikító bundával,hogy a fenébe tudnék elrejtőni?Teszem fel ktői kérdést. Lépésekre figyelem fel,egyre közelebb jönnek.Hirtelem elém ugrik egy vöröses-barnás farkas.Elkezd terelni amire most bslszerencsémre nem figyelek. Morogva teszi a lélépéseket felém vagyis próbálja tenni.Ha nem vicsorognék úgy rá,mint aki modt széttépné. "Mit keresel a területünkön?-kérdezte a fejemben, majdnem rám ugorva egy szürkés-fehér színű úgy szintén farkas. Ő az alfa-gondoltam de ezt csak magambak jegyeztem meg. "Most jöttem,békés szándékkal jöttem.Nem bántok senkit, ha engem is békén hagytok."-én vagyok.
"Ki vagy?"
"Valaki de csak nem hitted,hogy elmondom?"-röhögtem ki.
"Meg fogunk találni,és le is fogunk leplezni"-morgott rám.
