Vakító múlt /Bejezett/

-Menni fog?-

A szívem a torkomba dobogott.Agyam ezerrel katogott hol lehet Luke.
Amint beugrott egy lehetőség azonnal megindultam,valahogy éreztem,hogy ott lehet.
Küldtem egy sms-t Ace-nek de igazából tudtam,hogy ezt kettőnknek kell lerendezni e .

Ha tényleg lesz valami komolyabb baja Luke-nak akkor esküszöm saját kezűleg fogom megölni.
A vérem fort ahogy egyre közelebb értem.

Ott voltam ahonnan egyszer én szöktem meg.
Még emberi alakban a fa takarásából kémleltem körbe.
Az ajtó előtt csak egy srác állt.Azt hiszem csak ez az egy bejárat van.
A meglepetés erejével kell elintéznem,mielőtt valakinek szól,bár gondolom Alex számít rám.

Lassan megkerültem.
Lépteim lassúak és megfontoltak voltak.
Bent akár 10-en is lehetnek.

Egy óvatlan pillanatban mikor nem figyelt,odafutottam mögé és egy kővel halántékon ütöttem.
Ettől azonnal eszméletét vesztette.Mielőtt nagyot puffanhatott volna a földön gyorsan megfogtam és elhúztam az egyik fa tövébe.

Még egyszer ellenőriztem hátha találok ablakot vagy valamit,de nem.
Az ajtó elé álltam és figyeltem,hogy még a lélegzetvételeim is halkak legyenek.
Kezemmel megtapogattam csizmámban és nadrág zsebemben lévő tőröket,de még nem vettem ki őket.
Támadó pozícióba helyezkedve vettem egy mély levegőt aztán a lábammal erőset rúgva a faajtóra reccsent egyet,majd végül megadta magát.

Legalább jó volt a belépőm.

Azonnal vagy 8 szempárral találtam szemben magam.
Felvettem a magabiztos álcám és gúnyos mosollyal az arcomon végig Alexander szemébe nézve megszólaltam.

-Halihó!-és a hecc kedvéért még a kezemmel is csináltam egy integető mozdulatot.
Alexander csak felhorkantott,de ugyanúgy egy eszelős vigyorral bámult.

-Jöttél megmenteni szegény kistestvérkédet?-kérdezi nyájas hangnemben és lebiggyesztett ajkakkal.

-Hm,inkább jöttem móresre tanítani valakit.-mondom rezzenéstelen hanggal.

-Igazán megtisztelő!-röhög fel.

Falkája tagjai vagy akik itt tartózkodnak mind ádáz tekintettel figyelnek,de nem tesznek semmit.
Észreveszem,hogy egy lakatos ajtó előtt állnak.
Hagyom,hogy szemem tovább siklasson.

-Hol van a testvérem?-kérdezem.

Mondjuk válaszra nem igazán számítok.

Nem válaszol.Na ugye.

-Na mindegy,nem kell válaszolnod anélkül is megtudom keresni.-mondom vállat rántva.-Elkezdjük vagy még bámulsz egy darabig a rusnya pofáddal?-vonom fel szemöldököm és élvezettel nézem,ahogy megrándul arca.

Elkezd felém sétálni.Lépései lassúak és megfontoltak,magabiztosságot sugalmaznak.

-Emily..-tart egy kis hatás szünetet,kiráz a hideg a hangjától ahogy kiejti a nevem-Adok egy utolsó lehetőséget arra,hogy másképp dönts.

Már igencsak a magánszférámban van nagyképű arcával.
Nem hagyom magam hátralépni.

-Legyél a falkám tagja és az enyém-itt érzem intenzív tekintetét testemen-és akkor nem kell harcolnod senkivel és mindenki megúszhatja.

Várok egy darabig.

Szemébe bámulok,mintha gondolkoznék.
Aztán..,a képébe röhögök.

Élesen látom ahogy összeszorítja állkapcsát és kezei ökölbe szorulnak.

Int a fejével mire mindannyira nekem ugranak.
Mindannyian átváltoznak és úgy akarnak engem megsebesíteni.

Tőrjeimet reflexből kirántom és már automatikusan védekezek,hárítok és támadok egyszerre.
Agyam mintha átállna.Pörögnek a fejemben a trükkös meglepő szúrás formák amiket tanultam,a védekezési mozdulatok.
Szemem cikázik a sok ellenfél között figyelmem próbálom több irányba ketté osztani.

Van akit megsebezek a késeimmel,mert túl közel jöttek hozzám.
Kezdek fáradni a folyamatos sorozaton.
Hárítás,jobb láb elöl,rúgás,szúrás,hátra.
És ez ismétlődik egy pillanatra alább hagy a figyelmem és a következő pillanatban fájdalmasan nyögök fel hasamba maró fogaktól.
Könyökkel rávágok az állat nyakára mire az elterül,de nem tudok pihenni mert így is három oldalról jönnek szembe velem.
Összevissza forgok,mozgok,hogy nehezíts dolgukat és hogy mindenki lássak.

Alexander már nincs a helyiségbe szerintem már elhúzott innen.A mocskos fajtája!

Hasamból ömlik a vér és nagyon fáj így most kénytelen vagyok kicsit visszább húzódni.

Valahogy el kéne érnem az ajtóig.Luke!
Nem csak én fáradok,ők is és már van akit kiütöttem.

Hirtelen valaki erősen kigáncsolva a földre lök.
Hassal lefelé esek,szerencsétlenségemre.

Mire felnézek senkit nem találok itt.
Mi a szar történt?

Hirtelen égett szag csúszik orromba.

Úristen!

Ezek felakarnak gyújtani.
Leggyorsabb tempómban ami most lehetséges az ajtóhoz megyek.Amint hozzáérek a maró érzésre elkapom a kezem.Ez bekente valamivel.
Az egyik tőr markolatával elkezdem ütni a lakatot.Érzem,hogy a tűz egyre gyorsabban terjed szét.
Végre megadja magát.
Köhögve megyek be a szobába.Alig látok valamit a füsttől.

-Luke!-kiáltok.

-Emily.-érkezik egy gyenge hang a szoba másik végéből.

Odarohanok és sietősen felhúzom a kőről.Fájdalmasan nyögve szorítom kezem a hasamra.

-Állj fel!Gyerünk!Nincs sok időnk,Luke!!

Nehezen feláll és egymásba karolva próbálunk kijutni.
Azon vagyok,hogy ne koncentráljak a fájdalomra,de nem igazán meg.

A tűz már majdnem felemésztette a házat.
Már a majdnem az ajtónál vagyunk mikor leszakad egy gerenda fölöttünk.Felsikítva ugrok arrébb.

Összeszorítom a szám és tempósabbra kapcsolva a tempót kifutunk a házból.Pont időben.

Egyfolytában köhögve próbálom visszanyerni a megfelelő mennyiségű oxigént,de már csak arra emlékszem,hogy fölém hajolva két alak próbál felébreszteni.

______

Borzasztóan sajnálom,hogy ennyi ideig nem volt rész.
Nagyon lekötött és leköt a tanulás így nagyon kevés szabadidőm van.
Bár nem lett annyira hosszú ez a rész nagyon remélem hogy elnyerte tetszéseteket!
Köszönöm ha elolvastad!💕💕