Vakító múlt /Bejezett/

-Sötétség fogságában-

Szeptember 17.(bulin)

Bazdmeg.-mondtam halkan. Magamban akartam,de úgy látszik ezt nagyon elrontottam.Biztos,hogy a pultos "üzent" valamit Alexandernek.
Halk folytott röhögés majd valaki elhúzza a fejem előtt tartott "lapot".

Alex előttem állt és azzal a idegesítő arrogáns mosollyal az arcán figyelt engem.Mellette a pult mögött a srác viszont készült hangos röhögésben kitörni,de nem is fogta vissza magát.
Unott arcal figyeltem elsőnek Alexet majd a másikra néztem.

-Kapd be-mutattam be neki.Majd Alexra szegeztem a szemem.-Belőled is elegem van.Állandóan ott vagy mindenhol.-forgattam a szemem majd lepattantam a székről amin ültem majd indultam is volna.Ja csak volna.

-Hova hova?-kérdezte mosolyogva.

-El eleget buliztam.-jó ez hazugság mivel még maradtam volna,de így kizárt.

-Egyedül akarsz haza menni?Ilyen sötétben?-kérdezte.Én meg ellenőriztem az időt.Éjfél múlt.Mondjuk azt nem tudom hogy hogy történt, mivel olyan fél kilenckor érkeztem be.

-Igen.-legalább most nem fogok zavarni senkit az erdőben ha kicsit "futtkosok".

-Haza viszlek-közölte ezer vattos mosollyal.

-Nem nem kell!-mondtam ellent gyorsan.
1.Ha megtudja,hogy hol lakom nekem végem,gyanakodni fog.
2.Vele egy járműben több időig kizárt dolog!

-De bizony így lesz.-tudta,hogy nyert így elkeseredettségemben bedobtam az aduászt.

-Alkoholt ittál.Nem vezethetsz.Meg alapból nem szállnék be hozzád.Most pedig az lesz,hogy iszok egy utolsót és haza megyek egyedül.-vázoltam.

A pultos értve mit szeretnék adott mégegyet amit gyors lehúztam.Kezdett hatni a pia rendesen.

-Amúgy mi is a neved?-kérdeztem a "jóbarátomtól".

-Tom.-kacsintott rám.-Szépségednek?

-Emily-forgattam meg a szemem.

Reakciójukat megsem várva gyorsab elindultan kifele.Mázlimra a vérfarkasok valamiért jobban bírják a piát.
Egyből az erdő felé fordultam és miután nem láttam senkit és nem is hallottam senkit.Átváltoztam.
Megkönnyebülés söpört át rajtam.Olyan gyorsan rohantam mint még soha.Nem figyeltem semmire körülöttem.Így nem is hallottam meg a futó lépteket utánam.
Hirtelen egy nagy lökést éreztem oldalról majd elestem és bevertem valamibe a fejem.
Erősen megszédültem.Kicsit nehézkesen,de felálltam és szembe néztem a támadommal.
Megint a fehér-szürkés volt itt.Az alfa.Szuper mondjuk nem tudom mit keres ilyenkor itt bárki.
Egy pillanatra átfutott az agyamon,hogy lehet most elkapnak.
De ezt nem fogom hagyni.
Kihúztam magam és egyenesen a szemébe néztem.

"Újra találkoztunk"

"Ja"- mondtam én.

Próbáltam egy cselt bevetni,éppen elrohantam volna mellette,de megint letarolt,de most nem engedett felállni.Felém állt így engem a földhöz szorítva.

"Ki vagy?!" -kérdezte idegesen.Vörös szeme csak úgy villogott a sötét éjszakában.

"Senki"- válaszoltam magamban vigyorogva.

"Balfasz!- jelentette ki- "Kapjátok el!"

Több irányból is bekerítettek, ketten ugortak rám.Próbáltak belém harapni amit nem hagytam.
Az egyik végig karmolta a hasamat.Nagyon vissza kellett tartanom az üvöltésem.Nem akartam gyengének tűni,én nem ilyen vagyok.
Míg látták,hogy a hasammal foglalkozok egy másik ugrott felém.Béta volt.
Nem voltak kedvesek.Ha tudnák,hogy egy lányt sebeznek meg így.Chh...

Letepertek a földre.Nem bírtam felállni,elmenekülni végképp nem.Feszélyezett ez a helyzet.Hogy lebukhatok.
Lefogtak majd egy ismeretlen farkas átváltozott egy fiúvá.Odalépett óvatosan.Fura volt.
Egy tű volt a kezébe tudtam mit akar vele,de nem akartam feladni.Próbáltam kiszabadítani a végtagjaim vagy legalább megsebwzni valakit.
Persze nem sikerült tény,hogy én is megsebeztem pár farkast,de az önvédelem.És tulajdonképpen nem érdekel.Ők támadnak rám ilyenkor.

Srác fogta és egy határozott mozdulattal belém nyomta.
Ellenakartam állni mikor elengedtek maradék erőmmel próbáltam elfutni.Nem sikerült.A sötétség mélysége magába ragadott.Ott elfogadtak.

És vég képszakadás.

Remélem tetszett ez a rész is.Ha igen jelezd nekem😁
Véleményt elfogadok szóval hajrá.
Sajnos vasárnap elutazok két hétre vidékre így nem fog érkezni rész egy darabig.A két hét közben persze írni fogok,de csak, ha haza érek tudom majd kirakni.