Vakító múlt /Bejezett/

-Max-

Utoljára rápillantottam majd a tanárnőre figyeltem.

-Mennyi legyen?-néztem rá.

-Húsz menni fog?-kérdezett vissza.

Ránéztem egy "komolyan csak húsz?" arcal majd beálltam fekvőtámasz pózba.Nem vártam,hogy a tanár mondja,hogy mehet vagy egyaltalán bármit.
1,2,3.....18,19,20 Vége.
Biztos vagyok benne,hogy tökéletes volt mindegyik.Még el se fáradtam benne.
Felálltam és körbe pillantottam az osztályon.A fiúknak tátva volt a szájuk úgy bámultak.A kevéske lány meg Camillet vigasztalta,aki éppen próbált megölni a szemével.
A tanárnő elégedetten biccentett.
Végül Alexen állapodott meg a tekintetem.Perverzen nézte pár testrészem majd észre véve,hogy figyelem egy elismerő pillantást küldött felém.

-Na Emily Blue kapsz egy ötöst amiért hibátlanul megtudtad csinálni a feladatot majdnem egyedüliként.-szólt a tanárnő nekem.

-Oké-majd indultam volna vissza,de rámszólt.

-Még ne menjen el!Maradjon itt-Alexre figyelt-Alexander most akkor csináljon maga is 20-at.

Alex tudva mennyire jól áll neki magabiztosan elkezdte csinálni.
Karja befeszült mindegyiknék polóján tökéletesen átlátszott kar izma.
Majdnem az összes lány olvadózva, árgus szemmel figyelte Alexet.
Mikor kész lett a hússzal felállt és ő os végig nézett az osztályon.Bár szerintem csak 100%-osra akart menni.Biztos számított ezekre a reakciókra.
Mellém lépett és észrevétlenül beszélni kezdett.

-Tudom,hogy legbelül tetszett amit láttál.-mondta őrjítő mosollyal az arcán.

-Álmodoz csak-vágtam vissza .

-Hidd el sokkal több minden jár álmomban a fejemben,mint gondolnád.-szélesedett jobban a mosolya.

-Barom-sziszegtem kellettlenül.

-Következő órán párokban fogtok dolgozni!A párokat erősség szerint fogom szétosztani.
A párok:Liam,Ashly
Amelia,Cassandra
Paul,Sell...

Engem ki hagynak?Merült fel bennem,még mindig mondja,de a felét nem ismerem.

-És Emily-igen?Ki lesz az az idióta akivel együtt leszek-Alexander.

-Mi?!-háborodtam fel egyből.-Cserélni akarok!Nem leszek ezzel az idiótával.

-Nekem rendben van-mondta Alex,én meg mérgesen néztem.

-Sajnálom Emily nincs csere mindenki a párjával fog dolgozni következő órán.Vége az órának mehettek.

Gyorsan kiszaladtam a teremből mindenki előtt villám gyorsan átöltöztem és mentem ki a többiek előtt.Csak véletlenül neki mentem valakinek.
Felnéztem és Ashly volt.

-Van valami baj?-kérdezte aggodalmasan.

-Nincs-erőltettem mosolyt magamra.

-Együtt haza megyünk?-kérdezte mosolyogva.

-Persze inkább kint a suli előtt megvárlak.

-Okés.

Ő elment kifelé én megszaladtam.
Nem lehet,hogy evvel a barommap leszek!Utálom.Egy akkora szemét alak.Perverz és még nőfaló is!Rühellem.Az összes dolog eszembe jutott amit eddig ellenem tett,ha tudta,hogy én vagyok ha nem..
Útálom,teljes szívemből utálom.Senki nem tud felidegesíteni ilyen hamar csak ő!Hogy rohadna ketté!!Suli végén az ablakon keresztül észre vettem a vakító kék szememet.
A rohadt élet!Körmöm elkezdett nőni.Ökölbe szorítva a kezem.
Gyorsan kiszaladtam,kapucnimat a szemem elé húzva,nehogy meglássák.Elmentem a kapuhoz ahol már nem láttak annyira rám.Kapucnimat magamon hagyva próbáltam lenyugtatni magam.Ashly nem láthatja meg a szemem!Zsebemben kotorászva kerestem az öngyújtóm és a cigim.Egy szállat kivettem és meggyújtottam.
Számba véve egy jó nagyot szívtam bele.Bent tartottam majd szagatottan kifújtam.

Még mindig érzem a késztetést,hogy átváltozzak.Öklöm szorosan összezárva volt mellettem.Karmom húsomba vájt.
Gyorsan elszívtam a cigim és még egyet elő vettem.Tudom,hogy káros nem is szoktam sokat használni csak akkor ha mély ponton vagyok vagy ideges.
Legszívesebben elszaladnék,befutnék az erdőbe és kiengedném a gőzt,de addig is vissza kell fognom magam.Gyors elkisérem Ashlyt és indulok haza.Még ő sem tduhatja meg hol lakom.Még nem bízok benne.

-Itt vagyok-jelent meg hirtelen Ashly.-Te cigizel?-nézett a kezemben tartott tárgyakra.

-Igen,csak néha,ha szükséges.Zavar?

-Nem,dehogy.Viszont azért ne mellettem.-vigyorgott rám.

-Menjünk.

Az úton sokat beszélgettünk.Mesélt az életéről,családjáról.Van egy huga (5) és egy öccse (10).Egyszer majd megnézhetem őket.
És azt mondtam,hogy egyke vagyok és szüleim üzleti úton vannak.Persze ez marha nagy hazugság,de ez a téma csak rám tartozik senki másra!
Elköszöntünk egymástól.Én haza felé futottam.Az erdő szélénél.Kiengedtem a kezem ami végig össze volt zárva.A vér már rászáradt a kezemre.De nem ilyedten úgyis begyógyul.
Átváltoztam.

A levelek csak úgy ropogtak a talpam alatt.Szerencsére zökkenő mentesen haza értem.Kezem már begyógyult.A vért vízzel lemostam.Egy keveset tanultam-át néztem az anyagot-,de azért nem vittem túlzásba.

Pihentem egy kicsit zenét hallgattam kicsit kitakarítottam a házat.Rendbe raktam a szobákat.
Pár óra múlva mindennel kész lettem.
Komolyan valaki kapargássza az ajtót.
Mi?
Lassan kinyitom az ajtót és valami állat átszalad a lábam alatt.
Gyorsan utána indultam keresni.A konyha felől hallottam valamit ezért oda mentem.Egy kutya volt aki a pultra akart feljutni.

Annyira lesokkoltam,hogy nem tudtam mozdulni.

Egy kölyök dobermann.Fekete,barna színben.
Lassan odasétaltam ,nehogy megilyedjen, óvatosan megfogtam és leemeltem a pultról.A kutya egyből kiugrott a kezemből le a padlóra,megfordult és rámvicsorgott.

Nyugodtan néztem rá majd elővettem két tányért.A csaphoz léptem és az egyikbe vizet töltöttem.A másikba beleraktam egy kis ennivalót.
Leraktam az állat elé aki egy ideig csak nézett rám majd villám gyorsan elkezdte falatozni.Egy szempillantás alatt tűnt el minden a tányérról.
Felnézett és leült várt.De mire?

-Mi az?Ne nézzél így rám,menjél ki!-próbáltam ki küldeni.-Menj!Gyerünk!-nyitottam ki az ajtót,hesegettem ki.

Ki ment,de megállt az ajtóban fülei lekonyultak.

-Ne néz így!Kérlek menj!Éld az életed!-menjen.

Lassan elindult a lépcsőn le elindult az erdő felé,de valami megzördült.Azt hittem elszalad,de nem elém lépett és morogni kezdett a mozgás felé.Elcsodálkoztam a kutyán.
Végül megtört valami bennem.

-Na jól van egy ideig lehetsz nálam-na ezt,hogy hogy oldom majd meg?Az egy kiváló kérdés,de tényleg.

A kutya mintha érteni amit mondok egyből hozzám szaladt.Velem együtt jött be a házba.

-Na,de vannak szabályok!-néztem a kutyára-Nem eszel össze vissza mindent amit látsz.Ha lehetséges szóljál mielőtt elkell végezned a dolgod,meg próbállak egy nap többször kivinni,én is járok az erdőbe.-mintha értené mit mondok-Ne rágj semmit szét,ha kelleni fog kapsz arra valamit külön rá!Lesz ágyad,minden lesz,majd holnap.A sulit megoldjuk.

-Még valami?

A kutya nemet intett.Komolyan ennyire intelligens.
Vagy csak én hallucinálok?
Na mindegy.Intettem mire beleugrott az ölembe.Még egészen pici,egy dobermannhoz képest.

-Kéne egy név..-megnéztem,hogy fiú vagy lány.Fiú ez király.
Lehet csak elkóborolt és van családja,neve,de addig is kap másikat.
Mi legyen az?Valami ami szerintem illik rá.M..m..

-Max!-mondtam boldogan mire egyből felkapta fejét és csóválni kezdte farkát.-Ez lesz a neved,tetszik?-vigyorogtam Maxre.

Mellette úgy érzém ki fogok kicsit olvadni.Addig jó míg csal mellette.

-Na jól van-nevettem el magam,nyaldosni kezdte arcom.-Én is örülök-

Mennem kéne dolgozni.De mit csináljak Maxxel?
Na ez jó kérdés..

Itt van a rész ami direkt hosszabb lett nagyjából ilyen hosszú részek várhatóak majd..
Ha tetszett akkor légyszi nyomd meg a vote-t és kommentelj,köszke<3<3
1079 words új rekord