Az én nevem Emily Blue.16 éves vagyok egy szar múlttal a hátam mögött.Hogy mire készülök?
Jó kérdés,de az biztos,hogy őrültségre.
Egyáltalán nem vagyok átlagos.
Miért?Itt a válasz:
Vérfarkas vagyok és nem félek használni a karmom.
És ez még a legkis...
Komolyan ma majdnem kidobtam az ablakon a telefonom,de komolyan nagyon kicsin múlt. Ma sem vittem szerintem tűlzásba az öltözködést:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Remélem nem fog ma senki cseszegetni,mert semmi energiám sincs erre.És ma azt tervezem,hogy meghúzódok.Mondjuk ez vicces.Én,pont én húzódok. Hajamat fésültem mikor rápillantottam a karomra.Tegnap este nem voltam jó paszban.Kétségbe voltam esve és hibát követtem.Mint mindig.Már csak egy kis heg látszot a vérfarkas gyógyulás miatt.De nem tűnt el,mindig eltűnt reggelre most nem muszáj voltam bekötni és hosszú polót felvenni.
Iskola felé vezető úton zenét hallgattam,nagyon meglepő dolog ugye? Ránéztem az iskolára és a régen érzett érzés megint feljött.Gyomrom összeszűkült és nagyon enyhén elkezdtem remegni.Nem látszott annyira,de ha valaki vérfarkas és figyel észre veszi és ez nem történhet meg! Nem vagy Emily ilyen gyenge lány!Mire voltak jók azok az évek amikor pihenés nélkül gyakoroltál,edzettél,álltál szemben minden nap a múltaddal?Mégis tovabb mentél mint mindig. Erőt véve felsétáltam és szembe találtam csomó diákkal magam.
(•••)
Vége lett az sulinak egyből mentem haza.Erdőhöz érve figyeltem hátha van ott valaki,nem volt.Átváltoztam és száguldozva mentem hazáig.
