Vakító múlt /Bejezett/

-Csodás nap-

Nagy nehezen nyitogattam ki a szemem.Baromi fáradtnak éreztem magam reggel.Egy egy kis kávé sem segített annyira a helyzetemen.
Gyors felölteztem és elvégeztem a szaros reggeli rutinom.Komolyan annyira kezd unalmas lenni az életem,hogy az elképesztő.Bár régen meg azr szeretten volna,hogy legyen egy szabad boldog percem..
Mondjuk nem vagyok boldog.Semlegesen érzékelek mindent.

Bakancsom alatt a kavicsok hangosan kiáltoztak.Zene hangosan dübörgött fülemben csodálom,hogy nem süketültem meg eddig.Zajok kezdtek erősödni ahogy már egyre közelebb sétáltam a város közepéhez.Mindenki most indult el otthonról.Valaki munkába,iskolába,szülők viszik a gyereküket.Nyüsgés bárhova nézek.
Egyre több üzlet kezdett ilyen időben kinyitni.

Mint mindig most is páran megnéztek,de most különösképpen nem vettem annyira figyelembe.

(...)

Ebédlőben ülve ettem éppen azt a hányás ízű ételt,fogjuk rá lehet így is hívni.A levesnek olyasmi állaga volt mint egy elrontott főzeléknek.A krumpli püréről meg ne is beszéljünk.
Kitaláltam mit fogok csinálni.Kiviszem ezt a szart a konyhásoknak és ki megyek az udvarra és szívok egy cigit.(Tudom "ne tegyem tönkre a szervezetem" meg "ne szívd azt a szart" de pont lefosom magasról és néha le kell valahogy nyugodnom,habár akkor lehet inkább a késeimet dobálom csak nehogy valakibe bele álljon véletlenül)Nem annyira akar nekem semmi sem összejönni mivel valaki teljes erejéből nekem jött aztán pedig rám öntötte a kajáját.Így gondolhatjátok levessel átázott ruhában álltam az ebédlő közepén.Á, nem cseszte fel az agyam,tényleg nem.

Erősen beszívtam a levegőt és nyugodt arcot varázsolva magamra fordultam meg.
Hát ki más állhatna ott,mint smikkészlet?Vagyis Olivia asszem az igazi neve,de ebben a pillanatban pont magasról lefosom.

Ártatlanul mosolygott rám aztán sajnálkozós arcot vágott.

-Jajj nagyon sajnálom véletlen volt.Milyen ügyetlen vagyok-kacagott fel-De nyugi nem ment semmid kárba ezeket a cuccok úgyis kukába valók-nézett végig a ruhámon.Erre az egész ebédlő felnevetett.

-És te tudod,hogy szerintem mi való kukába?Segítek.A pót hajad.Tudod kicsit meg látszanak rajta az évek,ki kéne cserélni.-mondtam neki majd fogtam a saját tálcámat és teljesen ráborítottam a ruhájára.Majd azt megfogva kivittem és elindultam villámgyorsan haza.
Legszívesebben átváltoztam volna,de egész végig frusztrált voltam,mivel nem volt elég a nem rég történtek,egész végig olyan volt mintha nézne valaki.

Gyorsan elheseggettem ezt a gondolatott.
Majd mikor a kis lakásomba beértem rögtön lezuhanyoztam mivel még rám is száradt és ragadt az a fos.
Miután kész lettem egyből az egyenruhámba öltöztem mivel tegnap kaptam egy öltözéket a munkába amit mindenkinek kötelező sajnos hordani.
Ma is volt egy órám elkészülődni és már ott is voltam a kávézónál.

Bementem lepakoltam és be is álltam dolgozni.
Már jó sok idő telt és a műszakom vége felé kezdtem haladni mikor a csengő csilingelve jelzett és hangos röhögés csapta meg a fülem.Föl pillantottam és mily meglepő a motoros srác és haverjai jöttek meg.

-Kérlek oda mennél hozzájuk te?-szólt hozzám a másik lány pincér (talán Szofi)-Ott van az exem és nincs kedvem velük szóba állni..

-Mintha nekem annyira lenne-dünnyögtem mérgesen-Faszom ki van,hogy ennek mindenhol ott kell lennie.

Lassan megálltam előttük.

-Mit kértek?-kérdeztem unottan.Normális esetben kedvesebbnek kéne lennem,de velük nem leszek az.

-Szia cica-vigyorgott rám Mr.Seggfej vagyok.-Én téged szeretnélek.

-Aha erről lemondhatsz.Mit kértek?-kérdeztem már élesebben.

-Három kóla és két kávé mindkettő feketén.-mondta mielőtt megkérdeztem volna.

-Rendben nem sokára hozom-mondtam majd sarkon fordultam és csak azt hallottam,hogy halkan füttyentenek egyet.Hülyék..forgattam meg a szemem.

-Itt a rendelésük-adtam oda a cetlit egy csajszinak.

-Oké mindjárt adom.-bólintott és gyorsan csinálni kezdte.-Addig ezt vidd ki a hatos asztalhoz kérlek.-adott oda egy tálcát ami tele volt mindenféle itallal.

Gyorsan oda vittem az asztalhoz és máris mentem vissza mivel még másokat is ki kellene szolgálnom.
Gyors elvettem a fiúkét,eddigre már kész lettek majd letettem eléjük.

-Tessék-és mentem volna el ha nem szólalnak meg.

-Nem gondoltam volna hogy ennyi évesen valaki dolgozni jár.-mondta az egyik amira a többi is helyeselt,hogy egyet értenek vele.

-Nem mindenkinek apuci adja a pénzt.

-Hanem ki?

-Egyet találhatsz nagy okos-forgattam meg a szemem.-Amugy is semmi közötök hozzá.