Vakító múlt /Bejezett/

-Megláttak?-

Miután elmentem a boltoktól egyből haza felé indultam.Úgy gondoltam,ha már ugye az erdő mellett lakok és vérfarkas vagyok jó lenne,ha nem is teljesen de valamennyire bejárni az erdőt.Evvel a gondolattal mentem az erdőbe befele a sűrűjébe.
  Vérfarkas létem miatt a szemem,szaglásom,érzék szerveim kifinomultak aminek én nagyon örültem.Most is hallottam a patak csobogását messziről.Hallottam ahogy  egy mókus felszalad a fára.
  Ütemesen sétáltam egyre befelébb.Nyugodt voltam,még akkor is mikor hallottam hogy valaki közeleg.Tudtam hogy ez egy másik falka birtoka ahova én nem tartozom.
De azt is tudtam hogy észre vett.
Ha farkas formában van nem fog rám törni mert amíg nem veszem észre akkor neki az jó.Vagy elmegy esetleg megtámad.
  Visszatérve a farkasra,éppen látom a szemem sarkából,hogy próbál felém közeledni.Persze nekem semmi kedvem dumcsizni így elkezdek gyorsabban,de észrevehetetlenül haladni.
  Viszont nem akartam hogy megtudják hogy hol lakom így kezdtem kétségbeesni.
Megálltam mintha kikötődött volna a cipőfűzőm,lehajoltam és mintha csinálnám megkötöttem újra.Abban a hitben hátha tudok idő nyerni vagy elmegy a drágalátos farkaska.
Persze egyik se sikerült annyira.A farkas lány/fiú ( ezt nem tudom megmondani mert nem néztem rá) még mindig mögöttem caplatott.
  Úgy döntöttem végül,hogy úgy is mindegy mert megfogják a házat találni legalább nem hiszik azt hogy senkié.Mikor a házba léptem volna be meghallottam egy ág reccsenést közvetlenül a hátamnál.Tudtsm hogy követ de csak nem ő az.Lassan megfordultam és ekkor nagy döbbenetemre egy fiú állt mögöttem.Mondjuk nem igaz mert nem igazán lepődtem meg de mindegy.
  Nem igazán vagyok az a mosolygós fajta lány elég régóta,ezért rezzenéstelen arcal néztem a szemeibe.Ami valjuk be elég szép volt és mogyoró barna színben pompázott.
Végig néztem rajta és megállapítottam hogy velem egykorú lehet nagyjából.
  Mikor látta hogy nem akarok megszólalni ezért köhintett egyet és belekezdett.

-Szia..-mosolygott kínosan rám.

-Hello

-Hogy hogy itt vagy?Tudtommal ez eladó ház-mondta.

-Megvettem-közöltem egyszerűen.

-Oh.Rendben.-mondta kínosan-Új vagy erre felé?Nem láttalak még-jegyezte meg bár szerintem ő is tudta a választ.

-Igen új vagyok mint látod most jöttem ide.-mondtam szemébe nézve.

-Kell a telefonszámom?-kérdezte,de egyből mást mondott-Mármint...Azért,hogy ha esetleg kell valamiben segítség-motyogta nekem.

-Hát nem szorulok rá, de azért kösz-átfutott rajtam a libabőr.
-Na bemegyek,hello-választ sem várva beléptem a meleg házba és rögtön megnyugodtam amennyire tudtam.

Sose voltam jó a barátkozásba főleg mióta elsiklott az életem rossz irányba..
Sose tudtam annyira kimutatni az érzéseim..És ez néha nagyon rosszul jött.