Vakító múlt /Bejezett/

-Francba-

Már eltelt egy nap és most éppen a kávézóban szolgálom ki a vendégeket, meglepő ugye?

-Köszönöm.-köszönte meg a lány mikor kiadtam az italát.

Mosolyt erőltettem és biccentettem egyet neki.
Egy új ember lép velem szemben.

-Jó napot!Mit adhat..-unottan kérdezem a betanult kérdést,de mikor felnézek megdermedek pakolászás közben.

A zöld szempárba pillantok ami rögtön felveszi a szemkontaktust velem.Gyorsan végig nézek rajta.Fehér haja kiemeli arcát,élénk színű szemek,kissé szeplős arc.Egy fekete farmer és sötét szürke pulcsi párosítás van rajta.Száján egy csintalan kisfiús vigyor van.

Feleszmélek,megköszörülöm torkom.

-Miben segíthetek?-kérdem, miközben szemem a fiút fürkészi.

Ő az a srác akit láttam a bárban.Még mindig nagyon ismerős.

-Kávét.Feketén,kérlek.-bólintok és elkezdem neki csinálni.

Mikor elkészül a kávé odanyújtom neki.

-Tessék.-szólalok meg.

-Köszönöm-pillant rám,miközben fizet-Emily.

-Ismerjük egymást?-kérdezem felhúzva szemöldököm.

-Én téged igen,de te engem nem.-válaszol titokzatosan ami miatt sok kérdés sorakszik fel fejemben.

-Mi?

-Semmi,majd megtudod.-mosolyog a félmosollyal,a mondat másik felét már halkabban mondja,de nem meglepően így is meghallom.-Remélem találkozunk még,Emily.-int egyet,de mintha ez nem is feltevés lenne, hanem egy ígéret.

-Honnan tudod a nevem?-összevonom a szemöldököm.

-Névtábla.-tekint le az említett dologra.

-Ja,tényleg.-kínosan nézek el.

Egy kérdés ismétlődik a fejemben.
Vajon,hogy hívhatják?Olyan rejtélyes figura,és a közelében fura érzésem támad.

-Lukenak hívnak amúgy.-mondja mire kissé elkerekedik a szemem.

Ugye nem?

-Feltartod a sort.-próbálkozok be.Bár örülnék ha többet tudnék meg róla mert tudom,hogy valamilyen közöm van hozzá,mégis ennyi elég volt mára.

Háta mögé néz amit én is megteszek és kénytelen vagyok észrevenni,hogx egy darab ember sem várakozik mögötte.

Ne már!Basszus!

Mikor vissza néz látom a zöld szemeiben a szórakozottságot.Amire én elfintorodok.

-Tényleg igazad van!Megyek is nem szándékozom feltartani a sort!-komoly hangnembe beszél,de mikor kicsit megrándul szája széle és szemei csillognak,unittan tekintek rá.

Nem mondok semmit ő meg kávéját iszogatva elhagyja a kávézót.

Következő pillanatban az ajtó feletti csengő hangjág hallom,ami jelzi,hogy jön egy vendég.Felnézek és negpillantom Acet.

Odajön hozzám és pulton áthajolva egy puszit nyom a számra.

-Mit keresel itt?-kérdezem meglepődve,próbálva nem gondolni az előző tettére.

Az a hülye kislányos zavar!Az agyamra megy.

-Csak úgy.-ránt vállat.-Ki volt az a srác?

-Áh,semmi csak egy vásárló,de olyan különös érzésem van vele kapcsolatba.Egyszer már láttam itt.És olyan kisértetiesen hasonlít,emlékeztett valakire.-magyarázok neki,miközben gondolataim,mint már tudom Luke körül forogtak.